A világhírű japán szerző legelső két kisregénye, az úgynevezett „Patkány-tetralógia” (Rat Tetralogy) első két része (a harmadik a Birkakergető nagy kaland, míg a negyedik a Tánc, tánc, tánc). Murakami itt fekteti le az általa képviselt urbánus mágikus realizmus és a mindennapi szürrealizmus alapjait. Ahol a dzsessz, a sör, a füstös bárok és a megfoghatatlan magány világa észrevétlenül csúszik át a szürrealitásba. A Hallgasd a szél dalát! egy huszonegy éves egyetemista és különös barátja, „Patkány” egyetlen fülledt, céltalan nyarát örökíti meg 1970-ben. A szürrealitás itt abban rejlik, ahogyan a valóság szövete felfeslik: a szereplők belső magánya, a sörözések monoton rituáléi és a városi terek lassan átfolynak egy olyan módosult tudatállapotba, ahol a reális és az irrealis közötti határvonal megszűnik létezni. A fonalat továbbfűző Flipper, 1973 pedig már az egyetemi évek utáni fásultság krónikája: a főhős egy fordítóiroda monotóniájában él ikerlányokkal, akik a semmiből bukkantak fel az ágyában, miközben megszállottan kutat egy legendás, háromkaros flippergép után. Ebben a történetben a címbéli játékautomata nem csupán egy fémdoboz, hanem egy szinte transzcendens, élő entitás. A főhős kutatása a ritka, háromkaros „Spaceship” flipper után olyan megszállott és misztikus színezetet kap, mintha a Szent Grált keresné. A gépnek lelke és múltja van, a vele való találkozás pedig egyfajta spirituális élménnyé válik. Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki aztán a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született... Jó állapotban.