Nyirő József kevésbé ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent novelláinak, publicisztikai írásainak foglalata ez a könyv. A kötetből népének tragikus életérzése sugárzik, az író rövidprózákba, feszes-tömör, néhol allegorikus-szimbolikus megoldású, balladás hangvételű írásokba sűrítette a székelység életérzését, drámai helyzetét, amelybe Erdély magyarsága került, és amelynek lesújtó hatásán sem a nép, sem az író nem tudott felülemelkedni. Ám a „székely apostol” művei mégsem gyűlöletre, hanem szeretetre tanítanak, az írásokból a székelyek csalódások és megpróbáltatások ellenére is töretlen és törhetetlen hite tárul elénk. Az ízes erdélyi szó ötvöse írói eszköztárának egész gazdagsága felvonul: remek jelenetező képessége és dramaturgiai hajlama, az ízes székely nyelvjárás és a népi misztika ismerete, finom lélektani megfigyeléseinek árnyaltsága, nyelvi jellemábrázoló tehetsége, természetfestő ereje, melyek kifogyhatatlan mesélőkedvvel párosulnak. Mindez egy olyan író tollából, aki szenvedélyesen szerette szülőföldjét és az „ő népét”, azt a közösséget, amelyből vétetett, és akikre rendkívül büszke is volt.