Aligha van ember a világon, aki ne ismerné e nevet, nagyon kevesen vannak viszont, akik azt merik mondani, tudják ki volt. Elszenesedett csontjai valahol az egykori Szovjetunióban vannak, nem tudni, hol. 1945. április 30-án délután fél négy körül öngyilkosságot követett el, nem tudni, miért. Csaknem porig égette Európát, nincs ésszerű magyarázat arra, miért. Öt magyarországnyi embertömeg pusztult el miatta, és még többen lelkesedtek érte. Ormos Mária professzor a magyar történeti szakirodalomban elsőként tesz kísérletet e rejtély megközelítésére. Könyvéből megismerni egy társadalmilag gyökértelen, hazátlan, társtalan, amorális személyiséget, aki azonban zseniális manipulátor, szónok és taktikus. Kirajzolódik benne a cinikus fanatikus képe, és a háttérben a válságból válságba tántorgó német társadalomé. Látni Hitlert, aki megveti a „proletárt”, lenézi a tömeget, amely követi, utálattal fordul el a konzervatív értékektől, dühöng a nagytőke „egoizmusa” láttán, készül az egyházak „megrendszabályozására”, és ha mód lenne rá, a zsidókkal, cigányokkal, ukránokkal, oroszokkal stb. együtt kiirtaná az egész értelmiséget. Ez a könyv Adolf Hitlerről és egyúttal arról szól, hogy a válságmegoldás erőszakos, diktatórikus, terrorisztikus, hódításra alapozott megoldási kísérlete, mely milliókat ítél halálra, maga is halálra van ítélve. Jó állapotban.