Az Időhajók (The Time Ships) egy 1995-ben megjelent sci-fi regény Stephen Baxter tollából. A könyv H. G. Wells Az időgép című regényének hitelesített folytatása. 1996-ban nyerte el a John W. Campbell-emlékdíjat, a BSFA-díjat és a Philip K. Dick-díjat is, de jelölték Hugo-, Locus- és Arthur C. Clarke-díjra is. A 19. század utolsó éveiben H. G. Wells, az angolszász SF atyja megírta egyik legfontosabb művét Az időgépet, a meg nem nevezett Időjáró fantasztikus történetét, utazásokról a távoli jövőbe és vissza, a viktoriánus Angliába. De talán mégsem ő találta ki az egészet, lehetett valami valóságalapja a mesének, esetleg egy élménybeszámoló…
Az Időjáró frissen előkerült, újabb kézirata csodálatos kalandokra invitálja olvasóit, többmillió éves utazásra, melynek során bepillanthatunk a morlockok és eloik által lakott Naprendszer távoli utópiájába, egy évtizedes világháború sújtotta Londonba, a paleocén őslényparadicsomába, és végül a messzi jövőbe, ahol az emberiség romjain született mechanikus életforma immár arra készül, hogy egy grandiózus terv végrehajtásával közvetlenül a kezdeténél terelje új irányba a történelmet. A történet névtelen Időjárója úgy dönt, hogy még egyszer használja az időgépet, hogy Weenát, az eloi szerelmét megmentse a morlockoktól. Miután visszatér az emberiség jövőjébe, megdöbbenésére az megváltozott. A korábban vadállatias, pusztító morlockok fejlett civilizációt alakítottak ki. Az Időjáró végül megszökik ebből a korból, de vele tart Nebogipfel, a tudós morlock. Saját korába visszatérve újabb meglepetés fogadja: ismert jelene megváltozott; háború dúl. Útitársainak száma bővül „Mózes”-sel, ifjúkori énjével. Sok viszontagság után jönnek rá, hogy az időgép minden használat után teremt egy párhuzamos valóságot, ezért soha nem térhetnek vissza az általuk ismert korokba, ezzel tovább erősítve H. G. Wells azon elméletét, hogy az idő maga negyedik dimenzió. Jó állapotban.