Egy a valóságon alapuló regény, amely olasz katonák egy csoportjának tapasztalatairól szól egy 1983-as bejrúti békefenntartó misszió során. A regény nagymértékben támaszkodik Fallaci saját háborús tapasztalataira, melyeket a Közel-Keleten háborús tudósítóként szerzett az 1980-as években. A cím az arab ʾin šāʾa Llāh kifejezésre utal, ami azt jelenti, hogy “Isten akarja” vagy “ha Allah akarja”, s utal a libanoni konfliktus irracionalitására. Boltzmann entrópiaegyenlete is sokat szerepel a könyvben, a Bejrútban dúló látszólag irracionális káosz matematikai képletének tekintik. Oriana Fallaci (1929 - 2006 ), publicista. Interjút készített többek között Henry Kissingerrel, Neil Armstronggal, az iráni sahhal, Khomeini ajatollahhal, Lech Wałęsaval, Willy Brandttal, Bhuttóval, Kadhafival, Federico Fellinivel, Sammy Davis Jr.-rel, Teng Hsziao-Pinggel, Arafattal, Indira Gandhival, Makariosz püspökkel, Hailé Szelassziéval, stb. Tudósításai a világ legnagyobb példányszámú lapjaiban jelentek meg. Legjobb negyven interjúját Interjú a történelemmel címmel gyűjtötte össze. A haszontalan nem című riportkötetében pedig az ázsiai nők életét mutatja be. Életének utolsó évtizedében nagy visszhangot váltottak ki az iszlámmal kapcsolatos nézetei. A 2001. szeptember 11-i támadások után Düh és büszkeség című könyvében elítélte az iszlámot, amely szerinte egy totalitárius erő, és a nyugati civilizáció elpusztítása a célja. Emiatt sokan bírálták, iszlámgyűlölőnek nevezték, a könyvet be akarták tiltani. Olaszországban per is indult ellene az iszlám gyalázása miatt. Fallaci azt állítja, hogy az iszlám az európai kultúrából kinőtt civilizált világ elpusztítására tör, Európából „Eurábia” lett. „Immár minden városunkban kialakult egy másik, egy muszlim város is, amelyet a Korán igazgat” - utal az arab és más iszlámhívők tömeges bevándorlására - „szaporodnak, mint a patkányok.” Fallaci szerint „nincs jó és rossz iszlám”, az iszlám egésze áll szemben a józan értelemmel. Az írónő szerint a politikailag korrekt európai magatartás vak és nem látja a halálos fenyegetést. Jó állapotban.  

Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József emlékének. Első magyar nyelvű kiadás!
Előszó:
Megilletődve ​adjuk a magyar olvasó kezébe könyvünket. Magyarországról szól, magyarul írtuk, – de tudtuk azt, hogy először idegen nyelven fog megjelenni. Különös öröm ez: magyarul viszontlátni a magyar szavakat "tolmács" nélkül beszélni azokhoz a magyarokhoz, akik figyelmükre méltatják művünket.
Minthogy a könyv eredetileg angol nyelvű kiadásra készült, teletüzdeltük olyan magyarázatokkal, amelyek a külföldi olvasó számára elengedhetetlenek a hazai események megértéséhez; ezek a magyar olvasónak feleslegesek s igyekeztünk is kigyomlálni őket a kéziratból. A feladat azonban nem volt egészen egyszerű. Igaz, Petőfi nevéhez nem kell magyarázat egyetlen magyarnak sem, de azt a szót, hogy "élmunkás", vagy "téeszcsé", csak az "új-emigránsok" értik meg minden megjegyzés nélkül, – a régieknek, úgy éreztük, el kell magyaráznunk a legszükségesebbet. Így aztán az ilyesfajta kommentárok egy részét bent hagytuk a könyvben; előre is elnézést kérünk azoktól, akik ezt, valamint az eredeti, fordításra szánt szöveg más, stílus-, vagy formabeli maradványát feleslegesnek szánt szöveg más, stílus-, vagy formabeli maradványát feleslegesnek, esetleg bántónak is érzik.
1956. novemberében, egy hideg, havas, komor éjszakán hagytuk el Magyarországot, – három nappal azután, hogy Nagy Imrét, több más barátunkkal együtt, a jugoszláv nagykövetség épületéből kilépve, szovjet fegyveres alakulatok elrabolták. Úgy éreztük, hogy ez a szószegéssel párosult erőszakos cselekedet, hosszú évekre megsemmisíti minden becsületes kibontakozás lehetőségét.
Az utolsó kép, amelyet a haza földjéről magunkkal hoztunk, egy idős parasztember alakja: pár lépésnyire voltunk a határtól, s midőn az öreg elment mellettünk, szótlanul búcsút vett intett felénk. Azóta is látjuk őt, ébren is, álmunkban is. Nem mondunk le arról a reményről, hogy könyvünket egyszer szabadon letehetjük az asztalára, – szabadon átnyújthatjuk annak a tízmilliónak, aki otthon maradt… /London, 1961. január/
Kiadói egészvászon kötésben, jó állapotban. (Biz. 708)

„Ez a könyv az örömről szól. A mai világban nem érdemes másról beszélni. Ha valaki –Örömkönny-nek olvassa a címét, úgy is érvényes: örömünkben is sírunk. Mi az öröm? Ha a nehezet, még a nagyon nehezet is, könnyűnek érezzük. Repülés-élmény. Legszívesebben nem is sírnék, hanem táncra kérném olvasóimat.” (Müller Péter) Jó állapotban.