Ez a könyv azért íródott, hogy a ma embere se felejtkezzen el a Nagy Háború kisembereiről. Az utókor ne csak mint hadi események kronologikus sorára gondoljon az első világháború éveire, és a harcoló, küzdelmekben elesett katonák ne szürküljenek nevekké. Hősök voltak ők, akik helytálltak a rettenetben, kitartottak a vérzivatarban, bátrak voltak, leleményesek és önfeláldozóak. Lelkesítő haditetteik sorával emlékezik ez a kötet rájuk: 1914. június 29. és 1916. december 31. között minden nap egy-egy példaértékű epizódjával. „A hadvezérek, tábornokok és főtisztek élettörténete általában ismert, s mi az első világháború eseményeit nem a hadmozdulatok, esetleg a jelentősebb katonai műveletek oldaláról próbáltuk bemutatni. Sokkal érdekesebbnek tartottuk a feledésbe merült honvédeket, akik példát adtak helytállásból, bátorságból, olykor az önfeláldozásig terjedő bajtársiasságból. Fontos közbeszúrni, a hősök naptára magánkezdeményezésből, három hadtörténész, Szentváry-Lukács János, Illésfalvi Péter és jómagam (Maruzs Roland) összegzése nyomán készült". A leírt események a két világháború között megjelent ezredtörténeti munkákból, a korabeli folyóiratokból, valamint a közelmúltban feltárt levéltári forrásokból merítenek. A könyvet kitüntetések fényképei és portrék illusztrálják. Újszerű állapotban.    

Ezt a könyvet azoknak a szakembereknek és leendő kollegáknak a figyelmébe ajánljuk, akik mindennapi munkájukban, tanulmányaikban a városi közforgalmú közlekedés forgalomirányító rendszerének szervezésével, fejlesztésével és üzemeltetésével foglalkoznak. E szakkönyv áttekinti a témakör hazai és nemzetközi elméleti, valamint gyakorlati ismereteit. A könyv a Budapesti Közlekedési Vállalat és a Közlekedéstudományi Intézet közötti sokéves tudományos együttműködés terméke, és a szerzők széles körű tudományos tevékenysége és publikációja egyik összefoglaló munkája. Jó állapotban.

A megismerés elméletének fogalma, felosztási módja és módszere. A megismerés lefolyása, határai, tragikuma, a filozófiai megismerés. Földes-Papp Károly filozófus, teológus. Bölcseleti és teológiai tanulmányainak befejezése után református lelkész lett, de érdeklődése a tudományos pálya felé terelte.  1947–48-ban a szegedi egyetem bölcsészkarán a filozófiai tanszéket vezető docens. Az egyetemi autonómia eltörlése miatt a tanítástól visszalépett. A magyar forradalom leverése után Nyugatra emigrált. Nyugat-Németországban mint nyelvtanár, kiadói lektor, szabadfoglalkozású íráselemző, végül mint egy német protestáns gyülekezet lelkésze dolgozott. Főleg az Új Látóhatárban publikált. A borító sérült, jó állapotban.