Aligha van ember a világon, aki ne ismerné e nevet, nagyon kevesen vannak viszont, akik azt merik mondani, tudják ki volt. Elszenesedett csontjai valahol az egykori Szovjetunióban vannak, nem tudni, hol. 1945. április 30-án délután fél négy körül öngyilkosságot követett el, nem tudni, miért. Csaknem porig égette Európát, nincs ésszerű magyarázat arra, miért. Öt magyarországnyi embertömeg pusztult el miatta, és még többen lelkesedtek érte. Ormos Mária professzor a magyar történeti szakirodalomban elsőként tesz kísérletet e rejtély megközelítésére. Könyvéből megismerni egy társadalmilag gyökértelen, hazátlan, társtalan, amorális személyiséget, aki azonban zseniális manipulátor, szónok és taktikus. Kirajzolódik benne a cinikus fanatikus képe, és a háttérben a válságból válságba tántorgó német társadalomé. Látni Hitlert, aki megveti a „proletárt”, lenézi a tömeget, amely követi, utálattal fordul el a konzervatív értékektől, dühöng a nagytőke „egoizmusa” láttán, készül az egyházak „megrendszabályozására”, és ha mód lenne rá, a zsidókkal, cigányokkal, ukránokkal, oroszokkal stb. együtt kiirtaná az egész értelmiséget. Ez a könyv Adolf Hitlerről és egyúttal arról szól, hogy a válságmegoldás erőszakos, diktatórikus, terrorisztikus, hódításra alapozott megoldási kísérlete, mely milliókat ítél halálra, maga is halálra van ítélve. Jó állapotban.    

I. János Pál pápa halálának híre szerte a világon mély gyászba borította és elbizonytalanította a hívőket. A „mosolygó pápa”, ez a jelző minden másnál jobban érzékelteti az oldott légkört a nép és főpásztora között. Mindamellett akadtak olyanok, akik megkönnyebbülést éreztek I. János Pál halálakor, hiszen pápaságának harminchárom napja alatt veszedelmessé vált számukra. I. János Pál félreérthetetlenül a bíborosok tudomására hozta, hogy nagy horderejű reformokra törekszik, s rendet kíván teremteni az egyház belső ügyeiben is. Ő, az egyenes gerincű és megvesztegethetetlen pap a katolikus egyház hatalmi centrumában a csalás és a korrupció szövevényével találta magát szemben: a maffiával kötött s az egész világot behálózó sötét üzletekkel, a P2 szabadkőműves-páhollyal való szoros együttműködéssel. Az a mód, ahogyan a Vatikán hivatalos helyein a pápa váratlanul bekövetkezett halálára reagáltak, az a merevség, amellyel elzárkóztak a boncolási engedély megadásától, mi több, a holttestet késedelem nélkül bebalzsamoztatták és örök nyugalomra helyezték, valamennyi gyanús körülmény, ahogyan az elhunytat hálószobájában megtalálták egyetlen következtetés levonását teszik csupán lehetővé: a pápának erőszakos halállal kellett távoznia az élők sorából. Jó állapotban.

Sztálin hatalmának és a világra gyakorolt befolyásának évtizedekkel a halála után is tudatában vagyunk. Bűntettei Hitlerhez hasonlóan a gonosz szimbólumává tették. Miközben Hitlerről bőségesen állnak rendelkezésre ismeretek, Sztálint és rendszerét továbbra is rejtély övezi. Sztálin udvarának lebilincselő története segítségével életre kel a félelem és az árulás, a privilégiumok és az erkölcstelenség, a családi élet és a gyilkos kegyetlenség világa. Ki volt valójában az a grúz fiú, aki a cárok birodalmának trónjára emelkedett? Kik voltak az ő Himmlerei, Göringjei és Goebbelsei? Miként uralkodtak e hatalmasságok? Hogyan éltek a legbefolyásosabb családok? A legfőbb politikus életének minden részletét, kudarcba fulladt házasságát, szeretőit, filmek, zene és irodalom iránti rajongását, cárokhoz érzett hasonlóságát bemutatva Simon Sebag Montefiore egy kevéssé rejtélyes, sokkal közvetlenebb Sztálint vezet az olvasó elé, olyat, aki nem kevésbé könyörtelen, mégis emberi és bámulatba ejtő.
A Sztálin nemrég megnyitott irattárából származó új anyagok, szemtanúk beszámolói és a Moszkvától a Fekete-tengerig terjedő kitartó kutatások alapján készült könyv korunk Dzsingisz kánjának bensőséges, ám kíméletlen portréja. Szép állapotban.