I. János Pál pápa halálának híre szerte a világon mély gyászba borította és elbizonytalanította a hívőket. A „mosolygó pápa”, ez a jelző minden másnál jobban érzékelteti az oldott légkört a nép és főpásztora között. Mindamellett akadtak olyanok, akik megkönnyebbülést éreztek I. János Pál halálakor, hiszen pápaságának harminchárom napja alatt veszedelmessé vált számukra. I. János Pál félreérthetetlenül a bíborosok tudomására hozta, hogy nagy horderejű reformokra törekszik, s rendet kíván teremteni az egyház belső ügyeiben is. Ő, az egyenes gerincű és megvesztegethetetlen pap a katolikus egyház hatalmi centrumában a csalás és a korrupció szövevényével találta magát szemben: a maffiával kötött s az egész világot behálózó sötét üzletekkel, a P2 szabadkőműves-páhollyal való szoros együttműködéssel. Az a mód, ahogyan a Vatikán hivatalos helyein a pápa váratlanul bekövetkezett halálára reagáltak, az a merevség, amellyel elzárkóztak a boncolási engedély megadásától, mi több, a holttestet késedelem nélkül bebalzsamoztatták és örök nyugalomra helyezték, valamennyi gyanús körülmény, ahogyan az elhunytat hálószobájában megtalálták egyetlen következtetés levonását teszik csupán lehetővé: a pápának erőszakos halállal kellett távoznia az élők sorából. Jó állapotban.