Janusz ​Pogonowski 1922. augusztus 9.-én született Krakkóban, orvosi családban. A krakkói IV. sz. Henryk Sienkiewicz Gimnázium tanulója volt. 1940 májusában a németek a lengyel értelmiség elleni tömeges prevenciós akciók (az ún. AB akció) keretében egy utcai rajtaütés alkalmával letartóztatták. Semmiféle vádat nem emeltek ellene, mégis a krakkói Montelupi utcai fogházban és a tarnówi börtönben eltöltött másfél hónap után 1940. június 14.-én az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. 17 éves és tíz hónapos volt ekkor. A földmérőkommandóban dolgozó három munkatársa szökése miatt 1943. július 19.-én, az esti appel alkalmával 11 fogolytársával együtt felakasztották.
Fennmaradtak a táborból illegálisan kicsempészett levelei, amikben érzékletesen festi le a tábor poklát, saját drámai sorsát, a szabadság és szerettei utáni, fiatalos lelkesedéssel teli sóvárgását. Levelei megrázóan tanúskodnak a megszállók bestialitásáról, akik több millió lengyel család életét és nyugalmát dúlták fel. A sebek még ma sem forrtak be egészen, a borzalmak ma is árnyékként húzódnak meg a háborús nemzedék életében. Újszerű állapotban.

Miért van az, hogy szüntelenül ismétlődő számok, formák, nevek, arcok és tekintetek kísértik az embert? Ugyanazt a számot látom a szállodai szobán kulcsám, a mozijegyemen, az éttermi számlán stb. Paul Kammerer volt az első, aki vizsgálni kezdte a jelenséget, és utat nyitott a további, több részletre kiterjedő kutatások előtt.
Az ismétlődések vagy egybeesések valamilyen egységes valóságra utalnak, amely kaotikusnak tűnő valóságunk alapjául szolgál. Egyre-másra látnak napvilágot olyan elméletek, amelyek bizonyos egységes valóságot feltételeznek. Egy példa erre a holografikus vilgákép. Ezek az elméletek kiváló keretet adnak a térben és időben egybeeső jelenségek megértéséhez. Az emberi tudat jelenségei és a külső történések együtt rezegnek. A szinkronicitás jelensége azért érdekes, mert hidat ver a belső és a külső világ között, s ezzel egységessé teszi a valóságot. Jó állapotban.