„Ha annak idején, pontosabban 1690-ben a magyarok tudták volna, hogy a Délvidékre beengedett mintegy 30 ezer szerb menekülttel mennyi bajuk lesz, biztosan nem lettek volna ilyen nagylelkűek a Csarnojevics pátriárka által vezetett betelepülőkkel... A volt Jugoszlávia területén a 90-es évek elején lejátszódó események is bizonyítják, hogy a szerb nép akkori vezetősége híján volt minden felelősségtudatnak és igazságérzetnek, s ez kitűnik abból is, hogy a több mint 20 nemzetközi békemegegyezésből a szerb fél egyet sem tartott be. Gyávaságát pedig az a tény bizonyítja, hogy nem saját haderejének megfelelő ellenséggel állt ki viaskodni, hanem a védtelen polgári lakosság ellen, a testvérnép, és a jövőbeli szomszédja ellen, amelyet nap nap után halomra gyilkolt, mégpedig válogatás nélkül: gyermekeket, asszonyokat, magatehetetlen öregeket. Azokat a fiatal nőket (persze, nem szerbeket), akik valami csoda folytán élve maradtak, táborokba hurcolták és tömegesen, perverz módon szexuálisan megbecstelenítették. Ezek a rémtettek, azt hiszem, megnehezítik a jövőben a szerbek és szomszédjaik közötti barátságot, jószomszédságot és minden más kommunikációt. A gyilkos és áldozata nem élhet együtt!” Dedikált, jó állapotban.