A Kaland az óceán fenekén (eredeti spanyol címén: Viaje al fondo del océano, 1924, a korai spanyol tudományos-fantasztikus irodalom egyik elfeledett gyöngyszeme. A „spanyol Jules Verne” - Jesús de Aragón (1893–1973) spanyol írót a hazájában leginkább a francia mesterhez hasonlították témaválasztásai (vulkánok, holdutazás, tengeralattjárók) miatt. Érdekesség, hogy ő volt a korszak egyik leghíresebb spanyol gótikus horrorregényének, a La Torre de los Siete jorobadosnak (A hét púpos tornya) írója. Amikor a zseniális, de különc professzor megépíti forradalmi, mélytengeri kutatóhajóját, a legénység még nem sejti, hogy az óceán legmélyebb árkai nemcsak sötétséget, hanem egy letűnt világot is rejtenek. A tengerfenékre tett utazás hamarosan túlélési harccá változik, amikor egy gigantikus tengeri szörny támadása megrongálja a hajót, és a mélybe rántja a kutatókat. A legénység nem a halálba zuhan, hanem egy hihetetlen felfedezést tesz: az óceán fenekén egy gigantikus, ősi kupola alatt fekszik Atlantisz eltemetett fővárosa, amelynek romjai között egy elfeledett civilizáció maradványai élnek. A professzor és társai azonban csapdába esnek. Nemcsak a fojtogató víztömeggel és az oxigénhiánnyal kell megküzdeniük, hanem a romok között tanyázó, mutálódott mélytengeri lényekkel és a várost uraló őrült, elszigetelt túlélőkkel is. Amikor kiderül, hogy a kupola repedezik és a tenger bármelyik pillanatban mindent elmoshat, a csapatnak egy zseniális, de életveszélyes tervet kell végrehajtania: a vulkanikus energiákat kihasználva kell a felszínre robbantaniuk a hajóroncsot, mielőtt Atlantisz végleg a sírjává válna. Jó állapotban, kötése kissé meggyengült.