Saramago legújabb regényében meghökkentő fordulatokban bővelkedő történetet sző a világirodalom egyik hagyományos témája, a hasonmásmotívum köré – s nemcsak az irodalmi előzmények, hanem a mű groteszk-sejtelmes atmoszférája is tragikus végkifejletet sugall… Szép állapotban.

Európa modellválasztási kényszer elé került, miközben állandó defenzívában próbálja megtartani nemzetközi pozícióit, és úrrá lenni belső gazdasági és társadalmi problémáin. Az egyik előremenekülési stratégia erre az integráció szélesítése, egy másik az integráció mélyítése (kétsebességes Európa), de egyre gyakoribbak a globalizáció ellenes protekcionista törekvések is. De könnyen beigazolódhat, hogy egyik út sem vezet a sikerhez. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon az integráció (amelynek népszerűsége történelmi mélypontra jutott) meddig jelenthet megoldást, vagy legalább segítséget a kontinensnek, és mik azok a problémák, amire ez sem szolgálhat megoldással. A könyv az európai kontinens jövőjéről és a nyaktörő globális versenyben való kilátásairól szól. A verseny itt nem csak gazdasági versenyt jelent: az európai „kultúrkör” történelmi esélyeiről, a rá leselkedő veszélyekről, és a kitörési lehetőségeiről ugyanúgy szó esik. Jó állapotban.      

Örkény egyperceseinek világában minden hős, esemény, gesztus valamiféle torzító, groteszk tükörben mutatkozik meg. Látszólag minden a feje tetején áll, az írót mintha a „semmi sem szent” szenvedélye fűtené - s éppen így, a totálissá fokozott fals révén nyitja rá a befogadás közben hol elképedt, hol mosolyra fakadó olvasó szemét életünk különböző előjelű tényeire. Jó állapotban.