Meseszerű tájakon, festői vízesések mellett, füstölgő vulkánok tövében, vadállatok megszámlálhatatlan csapatai közt, sivatagi homokon át, az úttalan szavannákon, a trópusi esőerdő benőtt ösvényein keresztül halad előre fáradhatatlanul egy magányos utazó. Időnként megáll, felállítja gépét, és fényképez; bejegyez valamit noteszébe, majd továbbindul: tolja szerény cókmókjával megrakodott, ütött-kopott kerékpárját. A férfi neve Kazimierz Nowak, ő a szerzője ennek a történetnek, amely feltár előttünk egy térben és időben egyaránt távoli, csodás vidéket - Afrikát a 20. század harmincas éveiben. Romlott, kukacos ételek, poshadt, koszos víz, sebesülések – nem világos, hogyan lehet mindezt túlélni. Igaz, nem is igazán élte túl: pár hónappal a hazatérése után, negyvenévesen belehalt a magával hurcolt betegségekbe. És mégis az sugárzik a kötetből, mennyire jól érezte magát, amikor zavartalanul élvezhette a természet – és a magány – gyönyörűségét, az érintetlenséget, de még a civilizáció hiányát is. Jó állapotban.

Camille Flammarion a 19. század Isaac Asimovja vagy Fred Hoyle-ja. Elismert csillagász és meteorológus volt, aki népszerű tudományos könyvek és korai tudományos fantasztikus regények írásával vált híressé. Nagy kozmológiai ötleteket mutatott be oly módon, hogy megkülönböztesse őt egy másik híres és kortárs franciától, nevezetesen Jules Vernétől, akit jobban érdekelt a technika és a földrajz. De Flammarion számos metafizikai könyvet is írt, ahol vallási szabadgondolkodóként jelent meg a reinkarnáció és a teozófia boncolgatásával.
A Lumen Flammarion tudományos és metafizikai oldalát egyesíti, egyedülálló kozmológiai és vallási spekuláció. A regény egy halott csillagász és még élő barátja közötti párbeszédből áll. A csillagász szemtanúként ad jelentéseket a világűr csodáiról és a messze fekvő csillagokban élő lényekről... A 141 Lumen nevű aszteroida nevét e figyelemre méltó regényről kapta. Jó állapotban. (hbiz)