Transzszexuálisok. ​Különleges emberek. Különlegességüket ruha fedi. Aki kíváncsi rá, megnézheti pénzért, barátságért, szerelemért. Örömet szerezhetnek tőlük. Vajon adni tudnak-e cserébe? Nehezen hiszem. Akik rájuk vadásznak, félő, hogy inkább kapni szeretnek… A transzszexuálisok nem boldog emberek. Még akkor sem, ha vidámnak látszanak, mosolyognak, nevetnek. Lehet, hogy éppen ezzel fedik igazi arcukat. Mintha kényszer, különleges voltuk okozta belső keserűség rajzolná vonásaikat. Minek is örülnének? Annak, hogy nem találták meg a nemüket, illetve nehezen találnak rá? Kétesneműek. Fiúknak születnek, és lányok akarnak lenni – vagy fordítva. Fel tudjuk ezt mi fogni, akik nemünk meghatározott normái szerint élünk? Vajon eszünkbe jut, hogy ezeknek az embereknek milyen lelki problémáik vannak? Hogy meg kell küzdeniük értetlenségünkkel, gúnyolódásunkkal, szidalmainkkal. Mert furcsán nézünk rájuk, mert megjegyzéseket teszünk valamennyiükre, mert csak a csodabogarat látjuk bennük. Az embert kevésbé... Dedikált, jó állapotban.