Spiró György Kőbéka című regénye egy hamisítatlan, pikareszk elemekkel átszőtt disztópikus szatíra, amely mesei abszurditással és maró fekete humorral vetíti előre a magyar közeljövőt. A történet egy olyan ijesztően ismerős, anti-utópikus Magyarországon veszi kezdetét, ahol a társadalmi és politikai működés alapja a totális kollektív észvesztés. Ebben a kiinduló jövőben a közbeszédet az artikulálatlan politikai ordítás és a gátlástalan tömeges manipuláció uralja, miközben a gazdaság és a bürokrácia szürreális, látszólag működésképtelen sületlenségek és korrupt mechanizmusok mentén zakatol tovább. A mindennapokat a paranoid hangulat és a hangos demagógia határozza meg, amelyben a polgárok szinte észre sem veszik saját létezésük abszurditását. Ebből a széteső, kaotikus világból, a térképen nem létező Záp községből indul útjára a gigantikus termetű, ám igencsak együgyű Melák Kálmánka. A nincstelen együgyűségből érthetetlen módon ispánná emelkedő főhős akarata ellenére bebarangolja a fél világot, az elmegyógyintézetektől a távoli Indiáig, míg végül a kötet fantasztikus csúcspontjaként egy féreglyukon keresztül tér- és időugrást hajt végre. Így a jövő tébolyából hirtelen 1946-ban, a háború utáni Magyarországon találja magát, rávilágítva arra, hogy a jövőbeli disztópia és a múlt traumái kísértetiesen tükrözik egymást. Spiró könyve egy olyan maró, keserűen komikus anti-fejlődésregény, amely a fantasztikum eszközeivel mutatja meg: a mindenkori emberi ostobaság és a történelmi ciklikusság elől nincs menekvés. Spiró szatírája nem csupán távoli fikció: ijesztő pontossággal mutat rá arra a válságra és politikai tébolyra, amelyben ma, a jelen Magyarországán élünk. A kötet kiindulópontja immár a mindennapi valóságunk, ahol a mindenkori hatalom felelőtlen működése és dilettantizmusa lépésről lépésre sodorja mélyebb krízisbe az országot. (a szerk.) Jó állapotban.