Olajtársaságok vetélkedése és indiánlázadás a Tűzföldön. Leleszy Béla (1887 – 1977) magyar író, újságíró. Az 1920-as évek második felétől a második világháború végéig tartó időszak sikeres lektűrírója. Főként a korai regényeinek köszönhetően a magyar science fiction irodalom egyik úttörőjeként is számon tartják. 1926-ban futott be a Kamboa titkával, mely az amerikai utópista író, Edward Bellamy  militarizált társadalom- és Trockij munkahadsereg-ideáját tűzi tollhegyre. A regény első része Wells Doktor Moreau szigetének utánérzése, a szadista-mániákus orvos vérátömlesztéssel és operációval „olt” munkakedvet a „lusta négerekbe, arabokba”. Másfélszáznál több filléres ponyvafüzetet, ifjúsági, kaland- és szalonregényt írt, krimiket, vadnyugati és kémtörténeteket, történelmi regényeket, napilapokban több száz novellája jelent meg. Saját nevén kívül írói álneveket is használt: John Tempest, Fred Gregory, Lellei Béla. Könnyedén írt, egyetlen éjszaka „lezongorázott” Remingtonján egy kisregényt, s kilenc órakor már a honoráriumából reggelizett kedves kávéházában. A Világvárosi Regények sorozatában 81 regénye jelent meg.  

„Könyvem, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1946/47. és 1947/48. tanévekben megtartott, Válogatott fejezetek a mélylélektan köréből című kollégiumom előadásainak lenyomata. Magyarországon először volt alkalmuk orvostanhallgatóknak betekintést kapni abba a problémakörbe, mellyel a gyakorlati életben, akár mint általános orvosok, akár mint bármilyen szakorvosok úgyszólván minden nap találkozni fognak. A hallgatóság túlnyomó része orvosnövendék volt, s bár más szakmabeliek is felvették a mélylélektant, az orvostanhallgatók igényeire voltam tekintettel. Ez azonban korántsem jelenti a pedagógiai, kriminológiai stb. szempontok figyelmen kívül hagyását. Nézetem szerint pedagógus, jogász stb. számára alig is lehet valami tanulságosabb, mint a klinikus mélylélektan, mely az emberismeret igazi tudománya.” Átkötött, jó állapotban.