Avilai ​Szent Teréz levelei kevéssé ismertek nagy művei – az Önéletrajz, A tökéletesség útja és A belső várkastély – árnyékában. Pedig talán éppen ezeken a lapokon táruk fel Teréz páratlan személyiségének szinte minden vonása: a reformátoré, a rendalapítói, a zseniális szervezőé, a melegszívű, a nővéreinek sorsát szívén viselő elöljáróé, aki egymaga kézben tartotta rendjének minden ügyes-bajos dolgát, akinek gondja és ideje volt arra is, hogy testvérbátyja lelki életét irányítsa s a többi családtagja életét is figyelemmel kísérje. A sorok között megcsillan hallatlanul finom humora, bölcsessége és fejlett diplomáciai érzéke egyaránt. Mindezek mögött pedig, mint egy ikon arany háttere, ott fénylik mélységes hite, misztikus istenkapcsolata. Ez adja erejét, ez a fedezete reformjának, alapításainak, egész életének és kármelita hivatásának. Ez a hit izzik fel leveleiben is, melyek közt van néhány igazi remekmű is. Legjobb úgy olvasni, mintha személyesen nekünk szólna, lelki tanácsként, útbaigazításként, csodálandó és követendő példaként.