Szigetet mindenütt lehet játszani. Az egész szoba tenger, és az ember bebújik az asztal alá, és az a sziget. Ott eheti a hajótörött a vajas kenyerét, és ott tanulhatja meg a holnapi leckét. Kovács Zsoli nyolcéves kisfiú, akit a gyerekek az Én sose kapok levelet című könyvből már jól ismerhetnek, ennél nagyobb szigetre vágyott. Akkorára, hogy barátai is elférjenek rajta, és a felnőttek se mászkáljanak át közben a tengeren. Apu pedig, akire Zoli annyira hasonlított, hogy messziről felismerték őket egymásról, segített előteremteni a szigetet: pálmafákkal, ősnövényekkel, oroszlánokkal és elefántokkal. Hogy a sziget a lomoskamrában volt? Az csak természetes. Még oda is nehéz egy hajótörött kisfiúnak eljutni, ha jóságcsónakkal kell átkelnie a viharos, hullámveréses mindennapok tengerén! Ebben a fordulatos, mulatságos kis regényben minden kisfiú magára ismerhet, de minden jó-rossz testvér és megértő apu és anyu is megláthatja a tükörképét benne. Jó állapotban.