A magyarság néppé válásában, etnikai és politikai szervezetének kialakulásában, Kárpát-medencei beköltözése (honfoglalás) révén megmaradásában döntő szerep jutott a 9. századnak. E fontos időszak fő kérdéseit tárgyalja a könyv, az írott forrásokra (bizánci, arab-perzsa, szlávés latin nyelvű) és a terebélyes szakirodalomra építve megállapításait. A Volga-menti Magna Hungariából vándorolt le a magyarok zöme a Dontól nyugatra levő területre (Levedia és Etelköz) a 830-as évek végén. A hét magyar törzshöz csatlakozott a Kazáriától elszakadt kazár-kavarok három törzse. A magyar törzsszövetség első ismert vezetői Levedi és Álmos voltak. Majd kazár kezdeményezésre fejedelmet (kündü) választottak a magyarok Árpád személyében. A szakrálissá váló kündü mellett a hadvezéri funkciókat gyakorló gyula (Kuszán) játszott fontos szerepet. Kezdeti ellenséges viszony után a magyar törzsek szövetséges-vazallus viszonyban álltak a Kazár Kaganátussal. Kalandozó-portyázó hadjáratokat is vezettek a 9. században, amelynek végén egyre inkább részt vettek a közép-európai (keleti frank-morva) és balkáni (bizánci-bolgár) háborúkban. A 893-tól meginduló népvándorlási hullám, a bolgárokkal szövetséges besenyők támadása 894/895 táján a Kárpát-medencei új hazába sodorta a magyar-kavar törzsszövetséget. Újszerű állapotban.