A lélek sötét tükrei és a sors kísértetei – Oscar Wilde misztikus-fantasztikus remekművei egyetlen exkluzív csomagban. Oscar Wilde-ot a világ legtöbbször a szellemes aforizmák nagymestereként ismeri, ám igazi, időtlen géniusza ott mutatkozik meg leginkább, ahol átlépi a realitás határait, és fejest ugrik a gótikus és transzcendens fantasztikum sötét vizébe. Ez a két, egymást tökéletesen kiegészítő kötet a szerző legfantasztikusabb, lélekre ható látomásait gyűjti egybe. A sort az író egyetlen, világhírű regénye, a Dorian Gray arcképe nyitja meg, amely az angolszász irodalomban a Faust-mítosz legfélelmetesebb modern feldolgozása: egy misztikus paktum története, ahol az öregedéstől és a szépség elkerülhetetlen elvesztésétől rettegő főhős helyett egy természetfeletti festmény viseli el az idő múlását, miközben a titkolt bűnök és a lelki romlás torz nyomait is magába szívja. Ez a gótikus, kísérteties vonal gyűrűzik tovább a Lord Arthur Savile bűne című elbeszéléskötetben is, amely bizonyítja, hogy Wilde a rövidebb formákban is a megmagyarázhatatlan és a bizarr mestere volt. A fantasztikum ereje feszíti a címadó elbeszélést, ahol egy baljóslatú tenyérjóslat változtatja meg a sorsot, és ugyanez a szürreális, túlvilági atmoszféra hatja át a zseniális, humorral fűszerezett gótikus horrort, A canterville-i kísértetet is. A természetfeletti jelenlét, a titkok és a szimbolista misztikum vibrál a kötet többi gyöngyszemében is, mint a rejtélyes Mr. W.H. arcképe, a sejtelmes A titok nélküli szfinx, az Old Bishop's, a drámai A narancshéj, vagy az Ego te absolvo. A kötetet ráadásul Wilde varázslatos, látomásszerű prózakölteményei zárják le (mint A művész, A jótevő, A tanítvány, A mester, Az Ítélet Háza, A bölcsesség tanítója), amelyek szinte vallásos, mégis pogány és filozofikus transzcendenciával koronázzák meg ezt a szellemi utazást. Ez a két könyv elválaszthatatlan egységet alkot: a viktoriánus London rejtett, misztikus és sötét oldalának tökéletes lenyomatai, amelyek kötelező darabok a mágikus realizmus és a klasszikus fantasztikum kedvelőinek. Még meg kell jegyezni, hogy a Dorian Gray arcképe erőteljesen dekadens és homoerotikus kicsengésű. Először a Lippincott's Monthly Magazine-ban jelent meg. A folyóirat szerkesztői Joseph Marshall Stoddart irányítása alatt jelentős mértékben belenyúltak az eredeti szövegbe, mert az szerintük „túl erkölcstelen volt a kiadáshoz”. 2011-ben a Harvard University Press kiadta a cenzúrázatlan, eredeti, bővebb változatot The Picture of Dorian Gray: An Annotated, Uncensored Edition címmel. Ez magyarul még nem jelent meg, valószínűleg nem is fog. 2 mű, jó állapotban.