Több mint 220 esztendővel ezelőtt vesztek el hóhérbárd alatt a magyar jakobinus összeesküvés nagy alakjai, Martinovics Ignác és társai. Martinovics Ignác, a lembergi főiskola volt tanára, cs. és kir. udvari tanácsos, szászvári apátúr és udvari kémikus, a magyar történelemnek talán legtragikusabb alakja. Tragikus életét tragikus halál koronázza és emlékezetét a pártérdek szította szenvedély igyekezett homályba taszítani. Egyfelől hibátlan jellemű vértanúnak, másfelől önérdek vezette árulónak, a rendőrség besúgójának ábrázolták. Ez a kérdés, amelyet a magyar jakobinusok történetének előterébe helyeznek, ilyen módon törekednek árnyékot vetni az ügyre, az eszmére, melyet Martinovicsék és barátai szolgáltak. Barabás Tibor könyve mélyen bevilágít e nagy szellem és ingatag, beteg lélek rejtélyébe, feleletet keres arra a pszichológiai kettősségre, amely előtt eddig értetlenül álltak, nem tér ki a nehéz feladat elől s a történelmi igazság keresésétől ösztönözve, hű, életteli módon állítja elénk hősét és korát. Ez a könyv nem szépít, nem takar, nem hamisít, nem törekszik illúziók felkeltésére, hű marad az író és a tudós feladatához, az igazság eszméjéhez. Barabás Tibor (Pécel, 1911. augusztus 27. – Budapest, 1984. május 1.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író. Első kiadás, dedikált, jó állapotban.