A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét... Jó állapotban.

Egy ​kóbor kismacska 1905 januárjában ennivalót és meleget keresve beveszi magát egy gyomorbajos tokiói tanárember házába. Mivel érti az emberek nyelvét, kíváncsian hallgat minden szóváltást, sőt még a gondolatokban is tud olvasni. Ahogy felcseperedik, elhatározza, hogy a század eleji japán intelligencia életéről, hóbortos viselkedéséről, bogarasságáról tudósítja – az olvasót. Az egész korabeli japán értelmiség elé görbe tükröt tart kedvenc macskánk: egy változásokkal teli kor áltudományosságát, sznobizmusát, különceit, vagyis a társadalmi álarcot gúnyolja ki. Jó, de olvasott állapotban.