A Vámpírkrónikák VII. részében Anne Rice új szereplővel ismerteti meg rajongóit. Ő Merrick Mayfair, a New Orleans-ban felnőtt Talamascá-s boszorkány. A mesélő azonban ez alkalommal is David Talbot, több Rice-féle vámpír regény lejegyzője, akit még a Talamasca főnökeként ismertünk meg a IV. részben (A testrabló meséje), és akiből aztán Lestat csinált vámpírt.
Az Anne Rice vámpíros regényeihez szorosan kapcsolódó Mayfair boszorkányok élete trilógia nem tesz említést Merrick-ről, méghozzá azért, mert a gyönyörű lány, kinek ereiben fekete és indián vér is keveredik, a „fehér Mayfair”-ek vonalától távoli hajtás. S nem mellesleg halottlátó. Talbot, aki még a természetfelettit, a paranormálist megfigyelő, titkos és titokzatos szervezet, a Talamasca főnökeként ismerte meg a lányt annak gyerekkorában, hozzá fordul, hogy idézze meg Claudia, a gyermekvámpír lelkét. Teszi mindezt azért, hogy Louis de Pointe du Lac, a legelső krónika, az Interjú a vámpírral főszereplője és mesélője végre lelki békére lelhessen... Jó állapotban.    

A világ megmaradt vérszívói közt káosz uralkodik... kárhozat és tűz, törvénytelenül burjánzó parazitasereg tombol mindenütt... Egy Hang riasztja fel a föld mélyén szendergő öreg vámpírokat, azt parancsolja, válogatás nélkül égessék meg elszabadult ivadékaikat Párizstól Bombayig, Hong Kongtól San Franciscóig, szerte a világon. Fogy az idő.
Ismerős hőseink csapata, Louis, Armand és a legendás Lestat herceg, aki visszatér önkéntes száműzetéséből, nem kisebb kalandra vállalkozik, mint hogy rátalál arra a valakire - vagy valamire -, akinek a Hangja ezt a rejtélyes világot vezérli, és kideríti a szándékait.
Napjaink New Yorkjától az ókori Egyiptomig, Karthágótól a reneszánsz Velencéig végső küldetésre ébrednek az árnyékvilág legősibb és leghatalmasabb erői. A könyv akkor is letehetetlen, ha nem ismerjük az előzményeket: az egész vámpíruniverzumot magában foglalja. Szép állapotban.