A Vámpírkrónikák VII. részében Anne Rice új szereplővel ismerteti meg rajongóit. Ő Merrick Mayfair, a New Orleans-ban felnőtt Talamascá-s boszorkány. A mesélő azonban ez alkalommal is David Talbot, több Rice-féle vámpír regény lejegyzője, akit még a Talamasca főnökeként ismertünk meg a IV. részben (A testrabló meséje), és akiből aztán Lestat csinált vámpírt.
Az Anne Rice vámpíros regényeihez szorosan kapcsolódó Mayfair boszorkányok élete trilógia nem tesz említést Merrick-ről, méghozzá azért, mert a gyönyörű lány, kinek ereiben fekete és indián vér is keveredik, a „fehér Mayfair”-ek vonalától távoli hajtás. S nem mellesleg halottlátó. Talbot, aki még a természetfelettit, a paranormálist megfigyelő, titkos és titokzatos szervezet, a Talamasca főnökeként ismerte meg a lányt annak gyerekkorában, hozzá fordul, hogy idézze meg Claudia, a gyermekvámpír lelkét. Teszi mindezt azért, hogy Louis de Pointe du Lac, a legelső krónika, az Interjú a vámpírral főszereplője és mesélője végre lelki békére lelhessen... Jó állapotban.    

Anton Kennedy kanadai csendőrjárőr őrmester egy körözött gyilkos nyomában... Az Új Élet regénytár a Központi Sajtóvállalat kiadásában 1936-ban indított szórakoztató regénysorozat volt, amelynek keretében 1944-ig 373 kötet jelent meg heti rendszerességgel. A sorozat alapítója, Bangha Béla, szerkesztője Ijjas Antal volt. A korabeli ponyvasorozatoktól abban különbözött leginkább, hogy ebben feltűnően sok háborús történet kapott helyet. Emiatt a sorozat néhány kötete szerepel a világháború után, 1945-ben betiltott, megsemmisítésre ítélt könyvek listáján. Az E. B. Hardy valószínűleg egy magyar szerző írói álneve. Számos regénye jelent meg a sorozatban. Jó állapotban.    

Ötletek és receptek az otthoni kozmetikához. Legyünk mindig jól ápoltak!
Kiadói kartonkötésben, jó állapotban (Biz. 132)

Két, egymástól igen különböző növénykultúra metszési tudnivalóit találja egy kötetben az olvasó. A szőlőét, amely finom gyümölcsével és jó borával fizet a gazda törődéséért, valamint a díszkert fái, bokrai metszési fogásait, amelyek pedig formás szépségükkel hálálják meg a kertész munkáját. A közös bennük, hogy valamennyien az ember értő gondoskodására szoruló fás növények, elhanyagolásuk, szakszerűtlen kezelésük előbb-utóbb a kert gazdájára is visszaüt; csalódottság, bosszúság lesz a „jutalom". És óhatatlanul fölmerül a kérdés: ha már van kertem és benne növényeim, miért nem szépek, miért nem gyümölcsözőek? Miért nincs benne örömöm? A metszés nem ördöngösség. Kell hozzá ismeret, tapasztalat és a szándék, hogy a kertünkbe ültetett (fogadott) növényünk igényéről, jó közérzetéről tőlünk telhetően gondoskodjunk. Jó állapotban.