A kedves kiscsikó, Mirza története. Simon István, amikor a paraszti kisvilág anyagában tárgyiasítja a maga emberségét, a követelő, a konok, a dacos, a virtusos és hujjogató plebejusok mellett ő az ártatlan és tiszta emberi melegség példáival akar hódítani. A kiscsikó és nagyanyó megható barátsága, híres versében, a Mirzában ettől a gyöngéd emberségtől nyeri megejtő varázsát. Más költőknél egy életforma kimúlásának zord jelképévé jelentékenyül a ló, emberi sorsok szimbólumává, nála megmarad kedves háziállatnak, de a játék és ragaszkodás, amellyel nagyanyóhoz szegődik, azért olyan becses, és elvesztése olyan fájdalmas, mert az öregeknek egyre fukarabban mérő élet utolsó ajándékát véljük elveszni benne. A kiscsikót el kell adni, mert sok az adó, s a szomorú főhajtás, amellyel e kényszert elviselik, ez is attól szívszorító, mert nagyobb és hangosabb keserűségek fegyelmeződnek benne csendes sírássá. Jó állapotban.