A darab címe egy angol nyelvterületen ismert dalocskára utal, amely a Walt Disney-féle Három kismalac című rajzfilmben hangzik el („Who's afraid of the big bad wolf?” - Ki fél a nagy, gonosz farkastól?). Ezt a szereplők kissé megváltoztatva idézik, arra lehet következtetni, hogy az egyetemi kertipartin énekelte valaki így: „Who's afraid of Virginia Woolf?” – Ki fél Virginia Woolftól? Ez szójáték az angol írónő farkast jelentő vezetéknevével. A történet időtartama mindössze egyetlen hosszú éjszakát ölel fel. George és Martha, a helyi egyetemen tanító pár egy bankett után felinvitálják magukhoz fiatal kollégájukat, Nicket, és feleségét Honey-t. A jókedvű italozgatásnak induló este azonban szépen fokozatosan ellentétes irányt vesz: elhallgatott titkok, mély sérelmek kerülnek napvilágra, melyek évekig, évtizedekig fojtottak magukba, és most egyszerre törnek elő. Életüket a társadalmi korlátok, a folyamatos törtetés, a karriervágy irányítja, álarcot viselnek mindannyian a külvilág felé. Az ital hatására eltűnik ez a burok, és a régóta nem hallott őszinte hangok a felgyülemlett feszültség hatására szinte felrobbantják a korábban biztosnak hitt igazságot – vagy éppen a megszokott képmutatást. Albee a modern civilizáció embertípusát tárja elénk a négy szereplő karakterével, akik mindannyian saját társadalmuk konvencióinak és előítéleteinek foglyai. Hamis, illúzió minden, ami körülveszi őket – és miután lerombolnak mindent, csak akkor döbbennek rá, hogy valójában mennyire magányosak. A darab végén a címbéli dalocskára utalva Martha azt mondja, ő fél a farkastól, azaz az illúzióktól mentes élettől. Jó állapotban.