Nietzsche az Übermenscht egy olyan embernek, embertípusnak tekintette, amelyik az eddigi emberhez, vagy általában az emberhez képest magasabb rendű. Ez alapján ki lehet dolgozni – és a nácik meg is tették ezt - egy olyan értelmezést, mely szerint az Übermensch biológiailag meghatározott emberfaj, amelyik vagy ősidőktől létezik, vagy a fajok fejlődésében kiválasztódás – kitenyésztés – által létrejön vagy létrehozható. A németországi náci párt többek között ezen elmélet alapján tartotta a „német fajt” felsőbbrendűnek. Maga a fogalom tömörségénél fogva szinte csakis értelmező fordítást tesz lehetővé, ilyenek a magyarban: a felsőbbrendű ember, az emberibb ember, az emberen túli ember, az embert felülmúló ember. Mára világossá vált, hogy a nácik főideológusai hogyan éltek vissza korábbi filozófusok, művészek gondolataival, műveiken elvégzett csonkítások és erőszakos félremagyarázások révén. A torz Nietzsche-kép elmélyítéséhez még Lukács György is hozzájárult ezen könyvével. Bírálja elődjét: terméketlen dekadenciával, a valóságos lét tagadásával, militarizmussal, gyilkos ösztönök szításával, a monopolkapitalista-imperialista reakció jobboldaliságával. Miért tette ezt Lukács, hisz Nietzsche nem volt se antiszemita, se germanofil őrült - csak mert a nácik feláldozták a „haza” oltárán? A valódi Nietzsche-kép egészen más, mint amit kései meghamisítói festettek róla. Érzékeny lelkű, és harcos humanista, aki egy kamaszfiú hevességével tör szét mindent, ami korlát, emberi gyengeség, az én önmozgatásának gátja. Nyoma sincs nála semmiféle totális etatizmusnak, fajelméletnek, militáris agressziónak. Az ő felsőbbrendű emberét a világösztön és az életösztön kettős ereje mozgatja. A Zarathustra Elöljáró beszédében található: „Az embert felülmúló embert tanítom nektek”. Első kiadás, jó állapotban.