Nietzsche az Übermenscht egy olyan embernek, embertípusnak tekintette, amelyik az eddigi emberhez, vagy általában az emberhez képest magasabb rendű. Ez alapján ki lehet dolgozni – és a nácik meg is tették ezt - egy olyan értelmezést, mely szerint az Übermensch biológiailag meghatározott emberfaj, amelyik vagy ősidőktől létezik, vagy a fajok fejlődésében kiválasztódás – kitenyésztés – által létrejön vagy létrehozható. A németországi náci párt többek között ezen elmélet alapján tartotta a „német fajt” felsőbbrendűnek. Maga a fogalom tömörségénél fogva szinte csakis értelmező fordítást tesz lehetővé, ilyenek a magyarban: a felsőbbrendű ember, az emberibb ember, az emberen túli ember, az embert felülmúló ember. Mára világossá vált, hogy a nácik főideológusai hogyan éltek vissza korábbi filozófusok, művészek gondolataival, műveiken elvégzett csonkítások és erőszakos félremagyarázások révén. A torz Nietzsche-kép elmélyítéséhez még Lukács György is hozzájárult ezen könyvével. Bírálja elődjét: terméketlen dekadenciával, a valóságos lét tagadásával, militarizmussal, gyilkos ösztönök szításával, a monopolkapitalista-imperialista reakció jobboldaliságával. Miért tette ezt Lukács, hisz Nietzsche nem volt se antiszemita, se germanofil őrült - csak mert a nácik feláldozták a „haza” oltárán? A valódi Nietzsche-kép egészen más, mint amit kései meghamisítói festettek róla. Érzékeny lelkű, és harcos humanista, aki egy kamaszfiú hevességével tör szét mindent, ami korlát, emberi gyengeség, az én önmozgatásának gátja. Nyoma sincs nála semmiféle totális etatizmusnak, fajelméletnek, militáris agressziónak. Az ő felsőbbrendű emberét a világösztön és az életösztön kettős ereje mozgatja. A Zarathustra Elöljáró beszédében található: „Az embert felülmúló embert tanítom nektek”. Első kiadás, jó állapotban.  

A szóban forgó keselyű egy Max Kahlenberg nevű különc, tolószékhez kötött milliomos, akinek óriási házát Dél-Afrikában, a Drakensberg hegyekben zulu harcosok védik. Háza alatt titkos föld alatti múzeum rejtőzik, ahol hatalmas műgyűjteménye található. Kahlenberg egy tolvajhálózatot tart fenn, akik ellopják számára a világ nagy múzeumaiból az értékes műkincseket. Azonban egy másik gyűjtő, Armo Shalik felbérel három börtönviselt férfit hogy lopják el Kahlenberg titkos kincstárából Cesare Borgia híres méreggyűrűjét. A csapat negyedik tagja egy gyönyörű nő, Gaye Desmond amerikai modell, aki a trójai faló szerepét játsszaná a csapatban, s kinek a feladata, hogy a bizalmába férkőzzön Kahlenbergnek... James Hadley Chase - René Lodge Brabazon Raymond (1906-1985) angol krimiíró írói álneve. Chase nem hagyományos detektívregényeket, hanem thrillereket írt, de olyan szinten, hogy sokan ma is őt tartják a thriller-irodalom koronázatlan királyának. Használta még a James L. Docherty, Raymond Marshall, R. Raymond, és Ambrose Grant neveket is. Fiatalon könyvkereskedésben dolgozott, s megragadta képzeletét James M. Cain 1934-ben megjelent A postás mindig kétszer csenget c. újfajta thrillere és az akkori idők hardboiled szerzői, valamint W. R. Burnett amerikai író gengszterregényei. Chase 1938-ban írta első regényét, a No Orchids for Miss Blandisht (Miss Blandish nem kap orchideát). A regényt egy húszas-harmincas évekbeli valódi bűnbanda, a Barker-Karpis család tevékenysége inspirálta. A könyv szinte azonnal híressé tette Chase-t. Közel kilencven regényt írt, melyek jelentős része páratlan, mind meseszövésben, mind az egymás utáni akciókban, a feszültség végletekig fokozásában. Magyarul 20 regénye jelent meg, a legtöbb azonban folyóiratokban (Rakéta Regényújság, IPM, Petőfi Népe). A Türelmes madár a keselyű magánkiadású, néhány példányban megjelent, kereskedelmi forgalomba nem, csak másodforgalomba került könyv. Kétszer jelent meg kb. 12 - 12 példányban. Számozott. Ez a példány a második sorozat 10. sz. darabja. Ritkasága árverési tétellé avanzsálta (Axioart). Jó állapotban.