A 19. század végére Európa számos országában szabadkőműves kormányok alakultak. A titkosan működő szervezet egyre nagyobb befolyásra tett szert a nemzetállamok fölött, és mint egy pók, elkezdte behálózni azokat a területeket, amelyeket meghódításra szemelt ki. Ebbe a körbe tartozott a Magyar Királyság is. Már az 1890-es években a budapesti vezetésű páholyok államot képeztek az államban. Titkos összejöveteleiken olyan dokumentumokat szerkesztettek a társadalom átalakítására, amelyeket a magyar Országgyűlés később már törvényként fogadott el. A szabadkőművesek ugyanis szinte minden pártban befolyásos pozícióban voltak. Mindezekről az ország közvéleménye semmit sem tudott.
Az első világháború előtt minden jel arra mutatott, hogy a szabadkőművesek országbomlasztó tevékenységét siker koronázhatja, így ráerősítettek a kereszténység elleni küzdelemre, és még jobban fokozták a magyarországi etnikai feszültségeket, valamint hazánk nemzetközi lejáratását.
Ezzel párhuzamosan a páholyokban elkezdődött formálódni az első szabadkőműves Károlyi-kormány és a későbbi Kun Béla-féle Tanácsköztársaság személyi állománya. Mindezeket a korabeli liberális magyar államvezetés tétlenül nézte, ami felbátorította az államellenes összeesküvőket.
1913-ban a páholyok a törvényeket megszegve, Jászi Oszkár vezetésével pártot alapítottak és megkezdték azt az országhódító akciót, amelynek végső célja a keresztény magyar nemzetállam megszüntetése, és francia mintára, egy ateista államszervezet létrehozása volt.
Raffay Ernő könyveiben kifejezetten szabadkőműves dokumentumokat vonultat fel. Olyan iratokat ismertet, amelyekről egykori alkotóik azt hitték, hogy soha nem kerülnek napvilágra, s főleg nem az elemző történész nagyítója alá.
Azért is fontos ezeknek a forrásoknak a megismerése, mert az utóbbi években a médiában látványosan megszaporodtak azok a manipulatív vélemények, amelyek meghamisítják a szabadkőművesek szerepét azért, hogy elfedjék az emberek szeme elől az igazságot. A tények viszont magukért beszélnek. 2 mű, újszerű állapotban.