Generációk nőttek és nőnek fel Pilinszky János versein és prózáján. Pilinszky a Nyugat negyedik nemzedékének tagja, az Újhold társszerkesztője, a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor és az Új Ember című irodalmi lapok munkatársa volt. Életművében az emberi szenvedés, a félelem, a magányosság, a huszadik század kegyetlenségei állnak a középpontban. A lágerben töltött évei visszaköszönnek verseiben. Költőként már életében elismert volt. Egész életében szenvedett látens homoszexualitásától. Amikor a 25 éves Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban megjelent, már mögötte voltak a legdöntőbb élmények, amelyek megalapozták egész életére szóló metafizikai és erkölcsi világképét, szorongásosságát, felelősségtudatát a világ bűneiben és részvétét mindenki szenvedései iránt. Ez a hozzáállás és a belőle következő költői témavilág ugyan a következő évtizedekben bővült, a költemények, s a hozzájuk kapcsolódó prózai és drámai műformák gazdagodtak – de végül is az 1981-ben 60 éves korában meghalt költő életműve ugyanannak a léleknek következetesen magát adó képe, viszonya önmagához és az örökkévalósághoz. Az otthoni neveltetés és a nagy humanisztikus műveltséget adó Piarista Gimnázium megerősítette és következetes világnézetté formálta az eleve lelki alkaton alapuló katolikus mindenségélményt. A kötet a versek és verses mesék mellett tartalmazza a szerző műfordításait, valamint a hagyatékban fennmaradt töredékeket is. Szép állapotban.