Reizner János - a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum első igazgatója, a szegedi helytörténeti kutatás jeles képviselője, a Szeged története című négykötetes monográfia írója 1847-ben született Szeged egyik legrégibb német polgári famíliájából. A középiskolát a piaristák híres szegedi gimnáziumában végezte, amely az alapítástól fogva döntő szerepet vitt a város szellemi életében. Tanítványuk volt Dugonics András író, Katona József, a Bánk bán költője és Horváth Mihály történetíró, s ugyanitt követte Reiznert az iskolapadban Kálmány Lajos néprajzi gyűjtő, Löw Immánuel szegedi főrabbi, Tömörkény István, a szegedi elbeszélő irodalom mestere, Juhász Gyula, Szeged költője és Bálint Sándor néprajztudós is. Az „Alföld fővárosának” szellemi alapjait Somogyi Károly esztergomi kanonok vetette meg, amikor 1880-ban felajánlotta 43701 kötetes könyvtárát a városnak. Reizner otthagyta főjegyzői állását és elfoglalta a frissen alapított könyvtár igazgatói székét. A betűrendes és szakrendi katalógus kialakítását Löw Immánuel szegedi főrabbi mellett részben a könyvtár igazgatói - így Reizner János, később Tömörkény István és Móra Ferenc - végezték. Reizner nevéhez fűződik a múzeum megalapítása is, amelynek legrégibb osztályait, a régiség- és éremtárat, továbbá a szépművészeti gyűjteményt ő állította fel. Tudományos munkásságának középpontjában Dél-Magyarország és Szeged története állt. Fő művei A régi Szeged, a Makó város története és a Szeged története címmel összeállított történelmi monográfiák. Reizner János érdemei elismeréseként 1876-ban Koronás Arany Érdemkeresztet kapott, 1883-ban a Ferenc József Rend lovagkeresztese, 1903-ban királyi tanácsos lett. A Reizner János életéről és munkásságáról szóló tanulmányt Fári Irén írta, az ezt követő bibliográfiát Fejérné Pintér Veronika állította össze. A jó állapotú kötetet Fári Irén dedikálta.