A magyar sci-fi és gyermekirodalom egyik legkülönösebb sorsú, szamizdat-íze miatt évtizedekig elhallgattatott darabja. Bár Csukás István és Lázár Ervin is harcoltak a kiadásáért, a Móra Könyvkiadó politikai okokból többször (1963-ban és 1974-ben) is visszautasította. Végül csak a rendszerváltás után jelenhetett meg. A viharos éjszakán villámcsapás éri a játékgyárat, és a polcról lezuhanó dobozból kiszabadul a mechanikus Robot Kölyök, aki az ütődés hatására önálló életre kel. Miután elindul körülnézni a játékok zárt világában, gyorsan szembesül a rideg valósággal: a gyanútlan, kiszolgáltatott játékok felett két kíméletlen diktátor, a manipulatív Fondor, az ördögfigura és a mindent irányító Elnök, egy bohócfigura uralkodik totalitárius elnyomásban. Robot Kölyök azonban nem ismeri a félelmet, az ideológiai megalkuvást vagy a behódolást. Szigorú, racionális és megvesztegethetetlen logikájával szembefordul a zsarnokokkal, és egy izgalmas, szatirikus lázadás során lépésről lépésre győzi le Fondort és az Elnököt. Tom Pinter (Pintér Tamás) meseregénye a gyerek-sci-fi köntösébe öltöztetett, briliáns politikai példázat, amely a legkisebbek nyelvén mutatja meg, hogy a legfélelmetesebb elnyomó gépezet is megtörhető a tiszta igazság és a megalkuvás nélküli „rendteremtés” által. A hatalmat birtokló, képmutató és elnyomó „Elnök”, valamint a háttérből manipuláló, cselszövő „Fondor” alakjában a korabeli kultúrpolitika ellenőrei azonnal magára a pártvezetésre (Kádár Jánosra, illetve a kulturális életet manipuláló Aczél Györgyre) ismertek. A játékok, akik felett Fondorék uralkodtak, a megfélemlített, manipulált és jogaiktól megfosztott magyar társadalmat szimbolizálták. A diktátorok legyőzése a cselekmény végén a rendszer megdöntésének burkolt vágyálma volt. (Még jó hogy nem tetszett Kádáréknak, de nem csak a múltban volt áthallásos – nem tetszene a mai Bohócfigurának és tehetségtelen Ördögfiguráinak sem.) Átkötött, jó állapotban.