„Több mint negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az irodalom iránt komolyabban érdeklődők magyarul is elolvashassák Roland Barthes egyik alapművét, az S/Z-t. E művében a tudós először fejti ki az írható és olvasható – vagyis a befogadói oldalról nézve inkább passzív vagy aktív részvételt megkívánó – szövegek közti különbséget, ám legfontosabb hozzájárulása az irodalomelmélethez az értelmezések pluralitásának elfogadtatása, és a narráció során egymásba fonódó kódrendszerek mintegy működés közbeni bemutatása egyetlen konkrét, „olvasható szöveg” követő elemzésével. Az S/Z ekképp a strukturalista és a poszt-strukturalista irányzatok határmezsgyéjén áll, egyszerre összegzőn és előre mutatón.
Az öt kód, vagyis az a jelentéstér, melyben az elbeszélés kibontakozik: a hermeneutikus, a szimbolikus, a proairetikus (azaz cselekvő), a szemantikai és a referenciális. E kódok egyben hangok is. A hermeneutikai kód az igazság, a szimbolikus a jelképek, a proairetikus az empirikus tapasztalat, a szemantikai a személy, végül a referenciális a tudomány hangjának megfeleltethető mező. Mindezek kölcsönösen egymásra ható, egymást kiegészítő és megsokszorozó működésének szemléltetéséhez Barthes a Sarrasine című novellát, Honoré de Balzac egyik remekművét választotta ki.” Szép állapotban.