„Több mint negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az irodalom iránt komolyabban érdeklődők magyarul is elolvashassák Roland Barthes egyik alapművét, az S/Z-t. E művében a tudós először fejti ki az írható és olvasható – vagyis a befogadói oldalról nézve inkább passzív vagy aktív részvételt megkívánó – szövegek közti különbséget, ám legfontosabb hozzájárulása az irodalomelmélethez az értelmezések pluralitásának elfogadtatása, és a narráció során egymásba fonódó kódrendszerek mintegy működés közbeni bemutatása egyetlen konkrét, „olvasható szöveg” követő elemzésével. Az S/Z ekképp a strukturalista és a poszt-strukturalista irányzatok határmezsgyéjén áll, egyszerre összegzőn és előre mutatón.
Az öt kód, vagyis az a jelentéstér, melyben az elbeszélés kibontakozik: a hermeneutikus, a szimbolikus, a proairetikus (azaz cselekvő), a szemantikai és a referenciális. E kódok egyben hangok is. A hermeneutikai kód az igazság, a szimbolikus a jelképek, a proairetikus az empirikus tapasztalat, a szemantikai a személy, végül a referenciális a tudomány hangjának megfeleltethető mező. Mindezek kölcsönösen egymásra ható, egymást kiegészítő és megsokszorozó működésének szemléltetéséhez Barthes a Sarrasine című novellát, Honoré de Balzac egyik remekművét választotta ki.” Szép állapotban.    

Penavin Olga a jugoszláviai magyar néprajzkutatás legismertebb egyénisége, az 1940-es évek második felétől folyamatosan, töretlen kedvvel és szorgalommal gyűjtötte az itteni magyarság népköltészetét, szokásait, hitvilágát, s jelentős mennyiségű népköltészeti anyag: népmese, népmonda, népballada stb. birtokába jutott. A jugoszláviai magyar népmesekincs történeti bemutatására vállalkozott Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény I. kötetében a nyomtatásban már megjelent meseanyagot (kb 120 mese) olvashatjuk. A II. kötetben az eddig még közöletlen diakrón mese- és mondaanyag szerepel. Tekintélyes mennyiségű meseanyagot, több mint kétszáz hosszabb-rövidebb szöveget kínál fel, mégpedig eddig publikálatlan gyűjtést, az 1941-től napjainkig terjedő időszakból. Kiadói kartonkötésben, védőborítóval, újszerű állapotban.      

Benczés Tibor (1903 – 1943), újságíró, író. 1930-ban az Angyalföldi Naplót szerkesztette, majd 1933-tól a Hét című lap munkatársa volt. Írt több kalandregényt, feldolgozott zsidó legendákat és egy elbeszéléskötetet is kiadott. Jó állapotban, kötése meggyengült.      

Egyik ​arcuk szórakoztató, magával ragadó, gyakran elbűvölő. A másik egy érzelmek és empátia nélküli vadállaté. Körbeszaglásznak, bizalmunkba férkőznek, levesznek a lábunkról, aztán – kímélet nélkül – lesújtanak. Hol az érzéseinkre, a szeretetünkre, naivságunkra, hol a pénztárcánkra, hol pedig a testi épségünkre, az életünkre. Védekezni pedig csaknem lehetetlen ellenük, hiszen nekik – a gátlástalanság rablólovagjainak – nincs fogalmuk a lelkiismeretről, amelyet az ép pszichéjű ember belső strázsaként magában hordoz, nem ismerik a félelmet, a szorongást, a bűntudatot. Androidok, gonosz gépek, gólemek? Nem: mindössze pszichopaták. Szép állapotban.