Egy gyalogos, aki kétségbeesetten próbál átkelni a hömpölygő nagyvárosi forgalmon (Az utca); egy tengerparton heverő, magányos, gazdátlan láb (A láb); és egy békés, derűs faluközösség, amely minden évben rutinszerű, fojtogató természetességgel kövezi meg egyik saját tagját (A sorsolás). Shirley Jackson novelláskötete a huszadik századi amerikai próza egyik legnyugtalanítóbb csúcspontja. A kötet tizenöt mesteri elbeszélésen keresztül adagolja a belső, pszichológiai terrort és a szürreális tébolyt. A kötet gerincét a világirodalmi jelentőségű, a bűnbakképzés kegyetlen mechanizmusát feltáró A sorsolás alkotja, ám Jackson a rövidebb írásaiban is kíméletlen: a New York forgatagában identitását vesztő asszony kálváriája (A fog), az ismeretlen és baljós végállomás felé robogó járat (Az autóbusz), a magára hagyott menyasszony tébolya (A Démon-kedves), vagy a címadó Sóbálvány klausztrofób elidegenedése mind a szürke, kispolgári normalitás mögötti szakadékot mutatják meg. Jackson kíméletlen pontossággal és jéghideg iróniával mutatja meg a modern társadalom elidegenedését, a magányt, valamint az emberi lélek mélyén rejtőző, atavisztikus vadságot.Nem olcsó ijesztgetés ez, hanem a huszadik századi kollektív neurózis és bűntudat anatómiai pontosságú látlelete. Az amerikai és a hazai kritika is kiemelte, hogy Jackson megteremtette a „háztartási/hétköznapi horror” (Domestic Horror) műfaját. Ahogy férje, Stanley Edgar Hyman irodalomkritikus írta: Jackson látomásai nem egyszerűen neurotikus lázálmok, hanem a koncentrációs táborokkal és atomfegyverekkel terhelt modern kor pontos szimbólumai. Jó állapotban.