„A stressz az élet sava-borsa” – mondja Selye János professzor. Enélkül nem élnénk vagy csak vegetálnánk. Akkor hát miért káros a stressz, miért okoz fekélyt, szívbajt vagy a modern társadalom annyi más betegségét? Ezekre és a testi és szellemi egészség sok más, fontos kérdésére ad megnyugató választ újabb művében Selye János, az „Életünk és a stress”, az „In vivo” és az „Álomtól a felfedezésig” nálunk is népszerű szerzője. Félévszázados biológiai kutatómunkáján ak tanulságait alkalmazza az emberre mint társadalmi lényre, megmagyarázza a stressz élettani mechanizmusát, gyakorlati tanácsokat ad a káros stressz – a distressz – elkerülésére. Megmondja, mit tegyünk, ha megoldhatatlannak tűnő kérdéssel állunk szemben, miért veszélyes a halogatás, és hogy miért okoz a céltalanság distresszt. Jó állapotban.

Ugye, mindannyian tapasztaltuk már, milyen kiegyensúlyozottak, derűsek a buddhisták? Keleten és nyugaton, szerzetesek és világiak, nők és férfiak, fiatalok és idősebbek mintha minden élethelyzetben csakis jól tudnák érezni magukat. Azt mondják, azért van ez, mert ők megtalálták a helyüket a világban. Való igaz, hogy minden lelki bajunk abból származik, hogy szorongunk, a szorongás pedig abból, hogy eltévedtünk valahol az életünk sötét labirintusában, és nem látunk fényt, kivezető utat. Ők pedig, a buddhizmus eszméinek követői, úgy gondolják, hogy jó útra leltek, s célhoz is érnek. A depressziónak többféle gyógymódja létezik, de az amerikai pszichoterapeuta szerző, Philip Martin szerint a legjobb gyógymód a buddhizmus. Jó állapotban.