Az 1879-es szegedi nagy árvíz 1879. március 12-én hajnali 2-kor pusztított, amikor a Tisza áttörte a gátat, elöntve a várost, 60 000 embert hagyva hajléktalanná, 5485 házat romba döntve és több mint 150 ember életét követelve; ez a katasztrófa indította el a modern Szeged újjáépítését a körútrendszerrel és magasabb épületekkel, a várost „Víz előtt” és „Víz után” időkre osztva, világméretű adományokat és segítséget hozva az újjászületéshez. A „nagyviz" ötvenedik évfordulója alkalmából özv. Szabóné Mozgay Erzsébet, aki szemtanúja volt a nagy katasztrófának, megírta és kiadta a végzetes nap történetét. Felvonul a kis könyv lapjain az árvizet okozó erős tél, a befagyott Tisza, a februárban megindult gyors olvadás okozó erős tél, a befagyott Tisza, a februárban megindult gyors olvadás, a rohamosan növekvő folyó, amely sisteregve rohant a medrében mindaddig, amíg szörnyű ostrom után átszakította a percsorai gátat. Látjuk Szeged népének aggódó, rémülettől sápadt arcát, amint óráról-órára figyelte a folyó fenyegető dagadását, és tudva-tudta, mert a bizonyosság érzésével érezte, hogy feltartóztathatatlanul közeledik a vég. Drámai erővel írja le özv. Szabóné Mozgay Erzsébet a végzetes napot, március 11-ét, amely estig minden baj nélkül múlt el, de a katasztrófa már a levegőben volt. Aztán éjszaka két óra után megjelent a víz, Szeged végórája elkövetkezett. Majd még néhány eleven részlet az átázott ruhájú, fagyoskodó menekültekről, akik mindenüket elvesztve, csak életüket mentve rohamozták meg az erős, magasabb helyeken álló épületeket.   Az érdekes kis könyvet mindenkinek érdemes megvenni, aki az árvíz évfordulója alkalmából tiszta képet akar magúnak alkotni az ötven év előtti borzalmakról. Az árvizi katasztrófa áldozatainak névsorával. Kiadói, a város címerével díszített papírborítóban. Szép példány.