Negyven éve hunyt el Pilinszky János Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas költő, a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Sorra jelentek meg kötetei, ám a népszerűség nem változtatott alapvetően visszahúzódó, szorongásos személyiségén. Önpusztító életet élt, láncdohányos volt, erősen ivott, gyógyszereket szedett, mellé literszámra fogyasztotta a kávét. Kétszer nősült, évekig tartott viharos kapcsolata Jutta Scherer német vallástörténésszel. Pilinszkyt katolikus költőként szeretik definiálni, ám ő ezt a „költő vagyok és katolikus” kijelentésével tette helyre. Világlátásában, verseiben és egyéb írásaiban is tetten érhető az isteni megváltásba, a kegyelembe, a szeretetbe vetett hite, a bűnösök, az elesettek iránt érzett részvéte, ugyanakkor a rideg létbe vetettség szorongató élménye, az ember feloldhatatlan magányának érzése is. Az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa is volt. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, művészetkritikai írásai, filozófiai mélységű vallásos és bölcseleti elmélkedései, amelyeknek nagy része e kötetben olvasható. Jó állapotban.

A mű számos szőnyeg alá söpört, eltitkolt eseményt idéz. Halványuló arcokat fest újra, elmerült történelmi eseményeket rajzol meg kivételes élességgel. Ungvári Tamás enciklopédikus tudása, bölcs iróniája, egyedülálló stílusa újjáértelmezi a történelmet, és ezáltal a jelent. Lebilincselő sztorik füzérét tartja a kezében az olvasó egy világot járt elbeszélő tollából, mind a mai napig élő és eleven sztorikat, melyeknek olyan főszereplői vannak, mint Illyés Gyula, Németh László, Darvas Lili vagy Rákosi, Aczél. És számos külföldi híresség – pl. Koestler, Steinbeck –, no meg a kortársak… Dedikált, jó állapotban.