Szókratész (Kr. e. 470-399) az ókori európai művelődéstörténet egyik legkiemelkedőbb, ugyanakkor legrejtélyesebb alakja. Rejtélyes, mert egyetlen sort sem írt le, tanítása mégis óriási hatással vollt a későbbi korok gondolkodóira.
Kiadói kartonkötésben, új állapotban.
Anekdota
Szókratészt még a halálra ítélése sem zökkentette ki bölcs nyugalmából. A méregpohár kiivása előtt felkereste egy híve a börtönben, és sírva a nyakába borult: − Miért sírsz, barátom? – kérdezte Szókratész. − Hogyne sírnék – csuklott el a látogató hangja –, amikor tudom, hogy igazságtalanul ítéltek el. Erre Szókratész csodálkozva mondta: − Jobban örülnél, ha igazságosan ítéltek volna el?  (Biz. 527)

Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek. Mint a kötetből kitűnik, nem teljesen egyértelmű, hogy mit tekintsünk egy adott társadalomban deviáns viselkedésnek. Ilyenek az ebben a tanulmánygyűjteményben tárgyalt bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a lelki betegségek. A szociológiai kézikönyvek néha itt tárgyalják a prostitúciót, a homoszexualitást és esetleg más viselkedésformákat (antifák, stb.) is. A deviáns viselkedések mindig nagy érdeklődést váltanak ki az egész társadalomban, a szociológia kezdetei óta – elsősorban Durkheim (2003) klasszikus öngyilkosságkönyvével kezdődően – nagy figyelmet fordított rájuk.    

A szerző a paraszti viselet kialakulásának és esztétikai sajátosságainak ismertetése után bemutatja az Alföld, a Dunántúl, a Felföld és Erdély viseleteit a még élő paraszti ruhák és a fennmaradt emlékek segítségével. Jó állapotban.