A Tai Chi Chuan egy relaxációs rendszer, meditációs mozgás és harcművészet is egyben. Jelentése: legfelsőbb magasztos ököl. A XII. században egy taoista remete-szerzetes dolgozta ki a tai chi alapjául szolgáló 13 lépést, úgy is mondhatjuk, hogy az első formagyakorlatot. Chang Sanfeng fiatalon taoista mestereitől Tao Yin-t tanult, ami nagyjából a kínai jógának felel meg, a Shaolin Templomban pedig a harcművészeteket sajátította el. A legendák szerint mestere volt a Fehér Daru és a Kígyó harci stílusoknak. Sok-sok évvel később egyik elvonulásakor tényleg tanúja volt egy kígyó és egy madár küzdelmének és bár mestere volt a Kung Funak, már nem érzett késztetést a kemény harcművészet gyakorlására – ekkor találta ki a neijia koncepcióját, azaz a belső, lágy harc művészetét. A kemény harci mozgást lelassította és a taoista meditáció, légzés és jóga elveit vitte bele a mozdulatokba. Így született meg a Tai Chi. Probléma általában, hogy a munka- és lakóhelyen nincs elegendő hely arra, hogy a tai chit hagyományos formában gyakorolják. A szerző megoldást talált ezekre a problémákra. A kis helyigényű tai chi gyakorlatokhoz mindössze negyed- vagy harmadannyi térre van szükség, mint a hagyományos tai chi esetében. A tradicionális egyenes vonalú mozgásokat itt körkörös mozdulatok váltják fel. Testünk és lelkünk tíz perc alatt újjászületik a kis helyigényű tai chi segítségével.