Buchinger Manó (1875 – 1953) író, publicista, könyvkötőmunkás, szakszervezeti vezető, szociáldemokrata politikus, országgyűlési képviselő. 1894-től haláláig volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja. Az őszirózsás forradalom nagy híve és – a Nemzeti Tanács tagjaként –, egyik szereplője volt. Ám 1919. március 21-én, amikor másnap az MSZDP vezetősége úgy határozott, hogy hatalomba segíti a kommunista pártot, Garami Ernő, Peidl Gyula és Propper Sándor társaságában a döntés ellen szavazott (Garami a kommunistákkal történt egyesülésről az asztalra csapva csak annyit mondott: „Most temettük el a magyar szociáldemokrata pártot!”). A Tanácsköztársaság kikiáltásakor minden funkciójáról lemondott. majd Bécsbe emigrált. 1919 augusztusában, a proletárdiktatúra bukása után hazatért. Elhatárolódott a bolsevizmustól, egyben élesen elítélte a Friedrich István-féle hatalomátvételt és a kezdődő fehérterrort is. Garami Ernővel és Peidl Gyulával együtt azt az álláspontot képviselte, hogy a polgári demokratikus pártokkal együttműködve vissza kellene térni az 1918. októberi elvekhez. Könyve személyes beszámoló és emlékezés a szomorú és mégis mindenképpen mélységesen tanulságos történelmi tragédiára, amelynek a magyar munkásosztály 1918-ban egyik főszereplője volt. Jó állapotban, kötése kissé meggyengült.