Göre Gábor Lepend első embere, a falu bírája. Éles eszű és éles szemű. Bár kritikus alkat, de bírálataival inkább józan és önálló gondolkodásra sarkall. Rettentően kreatív. Hajthatatlan a morális kérdésekben, döntései mindig az ész és az igazság égisze alatt születnek. Mivel értékrendje állandó, karaktere erőt sugároz, ezért rendszerint összeütközésbe kerül a világgal, ami groteszk, mulatságos – mi több, abszurd helyzeteket szül. De „ésszel, okossággal mindön bajból kigázol az magyar”. Mindezt ellenállhatatlan, szellemes, lenyűgöző humorral teszi. Göre Gábor bíró úr a XIX. század végének és a XX. század első felének legsikerültebb humoros figurája, ő volt az első stand up-os. Gárdonyi Géza az ő figurájával robbant be az irodalmi életbe. Göre Gábor történetei a józan nemzeti haladásra mind a vidéki, mind a városi ember számára elgondolkodtató, de nevettető történeteivel modellt tud adni. A XIX. század végi modernizálódás, a technikai újdonságok egész sorának megjelenése, a hatalmas építkezések, a millenniumi ünnepségek még a városi embereket is csodálkozásra késztették, nemhogy a falu népét. Ennek a rácsodálkozásnak teremtett Gárdonyi szimbolikus alakot Göre Gábor bíró úr személyében. Göréék sajátos látásmódja, különösen az általuk beszélt tájnyelv igen szemléletes voltában tovább fokozza a komikus hatást. Az első „Göre levelek” a Magyar Hírlapban jelentek meg. Göre Gábor, Durbints sógor és Kátsa cigány történetei tíz kötetben maradtak ránk. A háború előtt készült öt Göre Gáborról szóló film egy kivételével megsemmisült. Lyó állapotyban.