Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes) nem viselt magas rendfokozatot, azonban a Gestapo zsidóügyi referatúrájának vezetőjeként munkaköre és hatalma egész Európára kiterjedt. Ő kapta a megbízást a „végső megoldás”, azaz a zsidóság megsemmisítésének gyakorlati megvalósítására. Eichmannt 1960-ban az izraeli titkosszolgálat Argentínában fogta el. 1961-ben Jeruzsálemben bíróság elé állították és halálra ítélték. 1962-ben végre is hajtották az ítéletet és hamvait a tengerbe szórták. Naplóját a tárgyalás befejezése és az ítélethirdetés között eltelt hónapokban írta, abban a szerencsés helyzetben, hogy mindent azokra a főnökeire kenhetett, akik már nem voltak az élők sorában. Börtönben írott feljegyzéseit olvasva úgy tetszik, mintha csak egy kis jelentéktelen hivatalnok lett volna egy hatalmas, ördögi gépezetben. Az első részben visszatekint életére, családjára, neveltetésére, útjára az SS-be. A második részben országonként írja le - legnagyobb terjedelemben a magyarországi - tevékenységét, a harmadik fejezetben pedig elmélkedik a történetekről. Elismeri a Holocaust megtörténtét, viszont váltig tagadja a saját személyes szerepét és felelősségét. Hisz ő csak egy jelentéktelen csavar volt az általa bálványoknak nevezett Hitler, Himler, Heydrich, Göring és Müller kolosszális gyilkoló gépezetében... Jó állapotban.