Dövényi Nagy Lajos író, újságíró, rádióbemondó. Könyveit az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben bezúzásra ítélte. 1945-ben vidéken bujkált, de elfogták. A Népbíróságok Országos Tanácsa a második világháború alatti tevékenységéért és írásaiért kötél általi halálra ítélte. Veres Péter közbenjárására azonban „államelnöki kegyelemben” részesült, így életfogytiglani börtönre, kényszermunkára módosult a halálbüntetés. Személye és életműve az akkori baloldali sajtó állandó támadási célpontjának számított. Szirmai Rezső Fasiszta lelkek című beszélgetésgyűjteményében „mészárlásra uszító, elvakult, őrjöngő eszmék” terjesztőjeként, Klár Zoltán, a Társadalmunk című marxista szemle főszerkesztője „emberbőrbe bújt vadállat”-ként és „Szálasi íródeákja”-ként emlegette, Stern Samu pedig kijelentette: „Ez az alak több hívet szerzett a magyarországi antiszemitizmusnak, mint Hitler!”. Dövényi legendás hírű regénye bemutatja a zsidóság térfoglalását és viszonyát a magyarsághoz egy belopakodó, házaló galiciáner szédítő sikerein keresztül, a magyar történelem tragikus korszakának keretébe helyezve, kiváló irodalmi szinten. A jelen kiadás alapja a szerzőnek a Magyar Futárban 1942 és 1944 között megjelentetett regénysorozata. A kötet illusztrációit a Magyar Futárban eredetileg megjelent rajzok képezik. Utószó: ifj. Tompó László. Jó állapotban.