A templomos lovagokkal kapcsolatos legmakacsabb rejtély az állítólagos hatalmas kincsük mibenlétét és végső rejtekhelyét övezi. Sokan úgy vélik, ez az elveszett kincs a szent vérvonalra vonatkozó ismereteket tartalmazza – beleértve a ma élő leszármazottak hollétét –, William F. Mann viszont amellett érvel, hogy a kincs részben valamilyen ősi tudomány tárháza, ami a nagy vízözön előtt alakult ki, és amire a templomosok bukkantak rá a Szentföldön, a keresztes háborúk idején. Ez a tudás a szabadkőműves/templomos rituálékban ma is él, és ez tette lehetővé, hogy a templomosok rendje már jóval a XVII. század, vagyis a földrajztudomány alapjainak lefektetése előtt pontos szélességi és hosszúsági koordinátákat határozzon meg. Ugyancsak ez tette lehetővé, hogy a templomosok átszeljék az Atlanti-óceánt, és eljus­sanak az Újvilágba, ahol Henry Sinclair herceg vezetésével titkos településeket alapítottak a Meroving-dinasztia leszár­mazottainak védelmére, és bányászati tevékenységbe kezdtek, ami gyakorlatilag korlátlan nemes­fém-utánpótlást biztosított számukra, és katonai előnyhöz juttatta őket ellenfeleikkel szemben. Egyes kulcsfontosságú helyeken leleteket, ereklyéket és információkat hagytak hátra abban a reményben, hogy a jövendő beavatottak a meridiánokra és ley-elrendeződésekre vonatkozó ismereteik felhasználásával rábukkannak majd ezekre a rejtekhelyekre. Jó állapotban.