Minden nemzetnek megvannak a maga mítoszai. A román nemzet alapmítoszának lényege, hogy a jelenkori Románia hasonló az ókori Dáciához. Romániában a mai napig sokan ragaszkodnak a nemzeti kommunista narratívához, a három mítoszhoz: az egység, a folytonosság és az örökös román jelenléthez. Lucian Boia könyvének alaptézise, hogy a kommunista történelemkép a kezdeti bizonytalankodás után lényegében a 19. században kikristályosodott nemzeti mitológiát vette át. Ebben az értelemben 1989 sem jelentett valódi töréspontot, a nemzeti-kommunista kánon kontinuitása lényegében töretlen volt, hiszen mind a közoktatás, mind a politikai-kulturális közbeszéd érintetlenül hagyta azokat az alapító mítoszokat, melyeket még a forradalmi romantika teremtett meg. Boia a történelem megszállottjaként valóban tárgyilagos, a román nemzeti tudat legféltettebb kincseiről, e  történeti mítoszokról bizonyítja, hogy jobbára fikciók, melyeket a múlt század túlbuzgó írói, történészei, politikusai a történelem tényeiből, gyakran azok helyett hoznak létre, hogy nemzetük fényét, honfitársaik önérzetét megalapozzák. „ A történelem hosszú időn át arra szolgált, hogy segítségével nemes származást és dicsőséges múltat dokumentálhassunk, hogy mindez tiszteletreméltó helyet garantáljon a román nép számára az európai nemzetek nagy családjában. Az idősebbek dühösek rám, mert nem az erősen nacionalista szempontot hangsúlyozom, amivel az ő agyukat mosták ki a nemzeti kommunizmus időszaka alatt.” Boia szükségesnek érzi a román történetírás kritikai revízióját. Elemzése a 19. század elejétől az 1996. évi választásokig terjed, és a történeti diskurzus minden szintjének (politikai propaganda, historiográfia, tankönyvek, szépirodalom, képzőművészet, zene) áttekintő elemzésére épül. Jó állapotban.