Örkény kisregényekből írt drámái, a Tóték (1966; 1967) és a Macskajáték (1965; 1971) a magyar nyelvű abszurd dráma népszerű és kimagasló alkotásai. A dráma Tóték és az őrnagy kapcsolatában a hatalmi terror és a kiszolgáltatott kisember konfliktusát mutatja be. Az őrnagy Tóték fronton szolgáló fiával zsarolja a családot, akik emiatt fokozatosan teljesítik a vendég irracionális – a néző számára olykor komikus – kéréseit. Az, hogy kétségbeesetten próbálnak az őrnagy kedvében járni, teljes önfeladásukhoz vezet. A dráma groteszk humorral leplezi le a totális diktatúrák hatalmi mechanizmusait. A mű allegorikus játéknyelvet működtet: úgy szól a saját korára, a kádári puha diktatúrára is jellemző hatalmi berendezkedésről, hogy a történet elsődleges jelentésrétege a negyvenes évek Magyarországát ábrázolja. E kötetben közölt másik drámájának a Macskajáték-nak főhőse özvegy Orbán Béláné. „Megvan benne minden, amire az ember képes – írja Örkény róla –, egy piaci kofa nagyszájúsága és egy görög tragika fensége. Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget. A győzelem órája már az összeomlás, a kifulladás órája is, öröme inkább csak jelkép, ahogy egy zászló lobog egy rommá lőtt, kiégett város füstölgő falai fölött.” Szép állapotban.