1882-ben egy Tisza menti kis faluban, Tiszaeszláron eltűnik egy tizennégy éves kis cselédleány, Solymosi Eszter, akit a gazdasszonya vásárolni küldött. Az emberek fecsegni kezdenek a faluban, zsidó gyilkosságot emlegetnek, s mivel a leány nem kerül elő, megkezdődik a vizsgálat, és csakhamar kibontakozik a Dreyfuss-per mellett a 19. század másik nagy, zsidók elleni koncepciós pere. Tiszaeszlár zsidó közösségét rituális gyilkossággal vádolják. Két és fél hónapja ülnek a tiszaeszlári zsidók a börtönben, amikor a Tiszán fát szállító rutén és zsidó tutajosok egy női hullába ütköznek a folyón. Tutajos szokás szerint gödröt ásnak, s eltemetik a szerencsétlen halottat, imát mondanak a lelki üdvéért, s aludni térnek. Az éjszaka közepén csendőrök és parasztok verik fel őket álmukból, kiásatják velük a halottat, megszemlélik a ruházatát, tetemét, megállapítják, hogy nincsen elvágva a nyaka, s hogy ruhái megegyeznek az eltűnt Solymosi Eszter ruháival. A tutajosok békével folytathatják útjukat a folyón, hála nekik, véget ér a tiszaeszlári zsidók kálváriája; megtalálták Solymosi Esztert, nincsen elvágva a leány nyaka, elejthetik hát az ellenük emelt vérvádat. De a manipulációs gépezet nem áll le. Megszületik a koncepció: a nemzetközi zsidóság összefogott, hogy megmentse a gyilkos zsidókat, ezért egy ismeretlen zsidó nő holttestét Solymosi Eszter ruháiba öltöztették, bedobták a Tiszába, hogy a pénzért megvásárolt tutajosok kifoghassák. Eötvös Károly, a per tárgyalása során bebizonyította, hogy a zsidók ellen felhozott vérvád nem egyéb, mint az országban akkor feléledő antiszemita politikai irányzat képviselőinek érdekeit szolgáló koholmány, amelyet a vádlottakból kínzásokkal kicsikart vallomásokkal és megfélemlített tanúk valótlan állításaival próbáltak meg a bíróság előtt hihetővé tenni. A könyv a tiszaeszlári per máig szinte feltáratlan vagy inkább hozzáférhetetlen peranyagának dokumentumait és az ezek alapján készült film forgatókönyvét tartalmazza. Jó állapotban.