H. G. Wells, az időkapszulák és a tudományos-fantasztikum halhatatlan mestere az Új világ a régi helyén lapjain nem regényt ír, hanem egy lélegzetelállító, tiszta utópiát nyújt át az olvasónak – a politikai filozófia és a társadalmi mérnökösködés magasiskoláját. Wells nem a létező, bürokratikus vagy erőszakos rendszerek szószólója; ő a „konstruktív szocializmus” apostolaként egy olyan világot skiccel fel, ahol a magántulajdon öncélú hajszolását felváltja a közösségi intelligencia, a kollektív felelősség és a tudatos tervezés. Abból a morális felháborodásból indul ki, hogy egy technológiailag gazdag és modern világ miért engedi meg a nyomort és a társadalmi egyenlőtlenséget – s a válasza egy zseniális, futurisztikus tervrajz. Ahol a szürke valóság korlátai véget érnek, ott kezdődik Wells intellektuális utópiája: egy világ, amelyben az emberi szellem végre felnő a saját lehetőségeihez. A kritikusok kiemelték, hogy Wells elvetette a marxista osztályharc erőszakosságát. Ő egy morális és intellektuális evolúciót hirdetett, egyfajta „kollektív elme” (collective mind) megteremtését. A könyv valódi ereje – amit a kritika is felismert – abban rejlik, ahogyan a mérnöki, tudományos precizitást ötvözi az emberi jólét idealista, utópisztikus víziójával. Jó állapotban.