1944. Az emberiség történetének legvéresebb háborúja a végjátékához közeledik, ám a Harmadik Birodalom mérnökei egy olyan titkos, futurisztikus fegyverarzenált szabadítanak a világra, amely képes megfordítani a kockát. London egére váratlanul baljós sziluettek emelkednek: a szárnyasbombák és a pilóta nélküli, csillagközi magasságokat súroló szuperrakéták mechanikus zaja tölti meg a rettegő várost. A csodafegyverek pusztító ereje nem csupán egy birodalom bukását hozhatja el, hanem a modern hadviselés teljesen új, embertelen korszakának kezdetét jelzi. Amikor a szövetségesek védelmi vonalai tehetetlennek bizonyulnak az égből záporozó acélviharral szemben, az Intelligence Service a legvégső, legkockázatosabb lépésre szánja el magát. Négy elit ügynök – akik stílusosan a D’Artagnan, Athos, Porthos és Aramist kódneveket viselik –, behatol a náci vonalak mögé, hogy felkutassák a titkos kilövőállomásokat és megszerezzék a pusztító fegyverek tervrajzait. A tét nem kevesebb, mint a titkos kilövőbázisok koordinátáinak megszerzése és a pusztító prototípusok tervrajzainak megkaparintása, mielőtt a tömeggyártásuk végleg lángba borítja a bolygót. Barsi Ödön látnoki erejű, szinte a történelemmel egy időben, a háborús cenzúra árnyékában íródott regénye a korai magyar katonai sci-fi és a kémregény zseniális ötvözete. A V-rakéták korabeli, misztikus technológiája köré épített hajsza egyszerre fojtogató technothriller és a technikai haladás sötét oldalát bemutató, izgalmas vízió, melyben a rettegett V-1 és V-2 (a könyvben V-3-ként is említett) rakéták és szuperfegyverek titkát próbálja megszerezni a brit hírszerzés. Barsi a mű oroszlánrészét még a német megszállás alatt írta, így látnoki módon, a korabeli szűkös információk alapján próbálta megalkotni a náci Németország titkos csodafegyvereinek és rakétatechnológiájának leírását. Első kiadás, átkötött, jó állapotban, a rajzos burkoló nincs meg. (A másik képen pótlásként egy AI által generált borító – csupán hangulatfestésként.)