A Világok harca H. G. Wells science-fiction regénye, amely egyes szám első személyben mondja el a névtelen főhős (és testvérei) kalandjait Londonban és környékén, a marslakók támadása alatt. A regény az egyik első történet, amely az emberiség és egy földönkívüli faj konfliktusát írja le. Amikor a regény 1898-ban megjelent William Heinemann kiadásában, Nagy-Britannia a globális hatalma csúcsán járt. Wells zsenialitása abban rejlett, hogy ezt a magabiztosságot zúzta porrá. A korabeli progresszív kritikusok azonnal észrevették a történet politikai élét. Wells maga is elismerte, hogy a könyvet a tasmániai őslakosok brit kolonizációja és kiirtása ihlette. A kritika kiemelte: Wells arra kényszerítette a büszke brit olvasót, hogy átélje, milyen a technológiailag és katonailag abszolút felsőbbrendű hódítók kiszolgáltatottjává válni. Bár a kötet popkulturális csúcspontja Orson Welles hírhedt, 1938-as rádiójátéka volt, amely valóságos hisztériát keltett, az angolszász irodalmi emlékezet mindmáig a viktoriánus társadalmi babonák és az emberi gőg legkeményebb kritikájaként hivatkozik a regényre. Amikor a Surrey megyei éjszakában becsapódnak az első marsi hengerek, a viktoriánus Anglia polgárai még csak kíváncsisággal vegyes lenézéssel figyelik a nehézkesen mozgó lényeket. Ám amint felemelkednek a gigantikus, félelmetes tripodok, és felizzik a mindent elhamvasztó hősugár, a civilizáció törékeny máza napok alatt hullik darabjaira. Wells zsenialitása abban rejlik, hogy nem olcsó hőskölteményt ír: nála nincsenek megmentő hadvezérek, csak a túlélésért küzdő, pánikba eső tömeg, és egy birodalom, amely kénytelen elszenvedni ugyanazt a kíméletlen gyarmatosítást, amelyet korábban ő mértek másokra. 2. kiad, jó állapotban.