A Visszatérés a mennyekből leíró jellegű könyv, az egészen kis gyermekek közvetlen megfigyelésén alapul. A szerző anyaként kezdte az esetek gyűjtését, mert szerette volna megérteni gyermekei feltoluló emlékeit. Kutatásait könyv követte, amelynek megjelenése után több száz esetről tudósították a lelkes olvasók. Ezeket feldolgozva Bowman felfigyelt a nagyszámú esetre, amelyben a gyermek nyilvánvalóan egy elhunyt családtag életének eseményeit elevenítette fel. E könyv a családi visszatérés eseteiből is a legmarkánsabbakat tartalmazza. A legjellemzőbb karakterisztikus vonások, amelyek megjelennek az esetleírásokban, a következők: Tárgyszerű előadásmód: Amikor a kisgyerekek előző életükről beszélnek, hangjuk komollyá válik, és egyáltalán nem hasonlít a szokásos éneklős handabandázásra. A felnőtteknek mindig feltűnik, milyen nyugodt ilyenkor a gyermek, szinte felnőttes, amíg előző életéről beszél. A részletek tartóssága: Ellentétben a fantáziáló gyermek meséjével, az emlékek tényei és fontosabb adatai nem változnak, akárhányszor is ismétli el a gyermek. Az élmény mögötti tudás: A gyermekek a múlt olyan eseményeiről és tényeiről beszélnek, melyeket nem tudhattak meg normális körülmények között, és az élmény mögött húzódó érzelmeknek csak a felnőttekre jellemző megértését tanúsítják. Emlékezés a halálra: A szülők legnagyobb ámulatára, a gyermek tárgyszerűen elmeséli, hogyan lőtték le vagy hogyan halt meg egy autóbalesetben, ráadásul néha klinikailag pontos adatokkal is szolgál. A kapu csak rövid időre nyílik meg, a gyermekek aránylag rövid ideig képesek feleleveníteni előző életük emlékeit, általában két és hét éves koruk között. Jó állapotban.