Furcsa, ellentmondásokkal teli könyv Gróf Nádasdy Borbála emlékirata, amelyben a híres történelmi család sarja a születésétől (1939) az országból való távozásáig (1957) meséli el életét. Mint a korabeli újságok is hírül adták, 1934-ben Nádasdy Pál gróf, a bakonynánai hitbizomány ura a család nem kis felháborodására feleségül vette Augner Antónia táncosnőt. Ebből a „rangon aluli” házasságból születik a szerző és nővére, Örzse. A híres nádasladányi kastély szomszédságában, Lepsényben, egy szerényebb kúriában éli a család néhány évig zavartalanul boldog, de semmiképpen nem arisztokratikus, elzárkózó életét. A szűkebb és tágabb környezettel, a vidék egyszerű embereivel való szoros és meghitt kapcsolat, a birtok szinte paradicsomi állapotokra emlékeztető védettsége nem sokáig tart. A gróf urat halaszthatatlan kötelességei elszólítják a családtól. A család előbb Alsóperén, a birtok volt vadászházában húzódik meg, majd a kitelepítés után Balatonalmádiba költöznek, rendszerint fűtetlen egyszobás albérletben laknak. Az ország új urai következetesen és kitartóan azon ügyködnek, hogy akár az ártatlan gyerekek felhasználásával is, a volt arisztokratákat elpusztítsák, vagy legalábbis mérhetetlenül megalázzák. Tanárok és hivatalos emberek provokálják, szégyenítik meg naponta a mindenüktől megfosztottakat. Az egykor oly nagy szeretetben és védettségben élő kisközösség teljesen széthullik. Az anya takarít, majd pincérnő lesz, az apa Pesten vállal munkát, trógerol és templomablakokat pucol, a két lány tizennégy évesen segédmunkásként helyezkedik el. Borbála az 1956-os forradalom után, 1957 februárjában menekülni kényszerült Magyarországról. Életét a jog- és birtokfosztás, a társadalmi megbélyegzés, a megaláztatás, az emigráció jellemezte, ami után képes volt újra felépíteni életét, és jelentős sikereket elérnie nemzettudatának, kitartásának és életszeretetének köszönhetően. Jó állapotban.