Ende groteszk meséjében a két elvetemült varázsló (dr. Lidérczy Belzebub és nagynénje, Tyrannja Vampiria) szilveszter estéjén mindent megtesz annak érdekében, hogy minél nagyobb kárt okozzanak a világban. Teszik mindezt azért, mert a legmélyebb sötétség őkegyetlenségével kötött szerződéseiket, melyek szerint minden év végéig kiirtanak tíz állatfajtát, megmérgeznek öt folyót, kipusztítanak legalább tízezer fát, ember és állat számára halálos járványt szabadítanak a világra, valamint úgy alakítják hazájuk éghajlatát, hogy az évszakok összekavarodjanak, nem tudták teljesíteni. Persze mindezt külön-külön, Most azonban akkora bajban vannak, hogy kénytelenek összedolgozni. Súlyos problémájuk megoldása ugyanis egy főzet, a rettenetes erejű sátánármányos parázsvarázs-pokolikőr-puncspancs-lódítóbódítóka. Csakhogy a recept egyik fele a varázslónál, másik fele pedig a boszorkánynál van. Velük szemben sorakoznak fel a pozitív hősök, az Állatok Nagytanácsának beépített kémei, akiket bizonyos rejtélyes bajok eredetének kiderítése miatt küldtek... Ende könyvei általában tele vannak szimbolikus, mitikus figurákkal és motívumokkal, ami alapban nem is zavarná az embert, ha nem elsősorban gyerekeknek szólnának. Persze ha elfogadjuk azt az állítást, amely szerint ezek a könyvek „dupla fedelűek”, vagyis a gyerekek élvezik, a felnőttek pedig értik, akkor nincsen semmi probléma. Jó állapotban.